Olvasási idő: 2 perc
Az első sör a kamaszkor habjaiból felmerülő németalföldi nőideál, nagymellű, szőke, spontán ejakulációra késztető tenyeres-talpas plénum, mélyhangú Mónika vagy Helen. Az első sör visszavonhatatlanul jelzi az est kezdetét napszaktól függetlenül, lehet reggel vagy éjszaka – amikor, akkor. Az első sör nehéz, sűrű ital, szemben a harmadikkal, de főleg az ötödikkel, valamiféle főzelék avagy leves, tápláló, gyógyító varázsital. Csak az egészen barbár iszik az első sör mellé töményet. Átlátszó, hazug érvelés az, hogy az Unicum gyógyszer és a vodka tiszta víz. Nem. Az első sörhöz még nem lehetünk hűtlenek, nem csalhatjuk kedvünk szerint pálinkával, likőrrel, csak ha már megadtuk neki, amit megérdemel, a csöndes áhítatot, az afrodiziákumnak kijáró szertartásos mélázást!
Nem szabad túl sokat kivárni, mert ha a hab eltűnik, az egész nap odavan. A megfelelő időben és a megfelelő helyen kell magunkhoz vennünk az első sört, lehetőleg kipróbált, bejáratott kocsmában, de amennyiben esély adódik, az asztalt is válasszuk ki! Természetesen az első sört nem lehet felhajtani - kortyolni, harapni kell! Minden falat után ajánlatos megtisztítani a felső ajkat a habtól, balról jobbra irányuló, kimért mozdulattal. A fény és az erő.
Rágyújtani csak az első sör után lehet!
Az első sör semmiben sem hasonlít a második sörre, hiába kerül ki ugyanabból a hordóból, üvegből. A második sör már csak halvány földi mása az elsőnek, egyszerű ital, s mint ilyen, megcsalható bármivel. A második sör skandináv cafka, barmikor, bárhol megkapható.
