Olvasási idő: 2 perc
„Flótás Pebworth, táncos Marston, / Lidérces Hilbró, Éhes Grafton, / Morcos Exhall, pápista Wickford, / Koldus Broom és részeges Bedford”
A fenti bökvers az ifjú Shakespeare szüleménye, mellyel szülővárosának szomszédait jellemezte. Stratfordtól mintegy hét mérföldnyire fekszik Bedford, a söréről híres, szomjas, akkoriban még kis mezőváros. A település két társaságából alakult kompánia a Bedfordi Sörisszák amellett, hogy önszorgalommal is lelkesen fogyasztották az árpalevet, időnként meg-meghívták ivóversenyre a szomszédos községekből a jóféle sörök kedvelőit. Így egy alkalommal Stratford sörivóit is invitálták: mutassák meg mire is képesek. A vetélkedők közt ott volt Shakespeare is, ám ennek ellenére Stratford hadrendje rövidesen megingott, s még addig próbáltak takarodót fújni, míg az érzéseik szerint maguk lábán vissza tudtak volna vonulni a harc mezejéről.
Ám alig jutottak egy mérföldnyinél messzebb az úton hazafelé, mikor lábuk cserbenhagyta őket, s kénytelenek voltak egy vadalmafa alá heveredni, hogy ott töltsék az éjszakát. A bárdot cimborái reggel felköltötték, és azt javasolták, hogy mennének már vissza Bredfordba, hogy újabb sörözéssel vegyenek elégtételt a csúfos kudarcért. Shakespeare azonban nem volt hajlandó, mondván, eleget ivott már a környék összes korhelyeivel, s így magányosan tért haza Stratfordba.
