A másnaposság természetrajza

A másnaposság első törvénye az idővel kapcsolatos. Minél később feküdtünk le, annál korábban ébredünk. Ez nem babona, hanem kozmikus igazság. Az ébresztőóra akkor szól, amikor épp egyetlen fájdalommentes pillanatot élünk meg, és ha nem szól, az azt jelenti, hogy valami fontos eseményről fogunk lemaradni. A másnap soha nem alkalmazkodik hozzánk; mi alkalmazkodunk hozzá, többnyire sikertelenül.

A tudatállapot ilyenkor sajátos. Az ember meggyőződése, hogy „nem is ivott sokat”, fordítottan arányos az elfogyasztott mennyiséggel. Az emlékezet szelektívvé válik: a kellemetlen rész hiányzik, a szégyenérzet viszont teljes pompájában jelen van. A „jól vagyok” mondat jelentése ebben az állapotban nagyjából annyi, hogy még az ágyban fekszem.

Másnaposan a víz egyszerre életmentő és gyanús, túl hideg, vagy túl meleg, túl sok vagy túl kevés. A kávé ideiglenes reményt ad, majd elárul. A test ilyenkor nem együttműködik, hanem véleményt nyilvánít, és ez a vélemény ritkán pozitív. És persze az étkezés sem hoz megváltást. Amit kívánunk, nincs otthon. Ami van, az rossz döntés. A zsíros étel rövid távon hősnek tűnik, hosszú távon azonban bosszút áll. A „csak egy falat” a másnap egyik legveszélyesebb mondata.

A digitális világ könyörtelenségét a másnapok ezernyi bizonyítéka támassza alá . A telefon tele van a tegnapról itt maradt bejegyzésekkel és üzenetekkel, amelyeket nem szeretnénk elolvasni, mert tudjuk, hogy a „küldve” felirat nem ismeri a kegyelmet. A galériában is számtalan bizonyíték van, mert mindig van bizonyíték – és ami még rosszabb: ezekre mások is emlékeznek. Sőt, néhányan kifejezetten élvezik.

A másnaposság fizikai realitása egyszerű: minden túl sok. A fény túl fényes, a hang túl hangos, a mozgás túl gyors. A „lassan felállok” elmélete minden alkalommal megbukik a gyakorlatban. Az idő nem telik, csak múlik, vontatottan, kérlelhetetlenül.

Végül jönnek a fogadalmak. „Soha többé nem iszom.” a másnaposok egyik legőszintébb mondata, amelynek az érvényessége általában addig tart, amíg az első, enyhüést ad sört meg nem isszuk. A másnaposság megmutatja a következményeket, majd hagyja, hogy elfelejtsük őket, mert a másnaposság nem tanít, de még csak nem is nevel. Mégis, mindennek ellenére, a másnapnak van egy sajátos erkölcsi szerepe. Emlékeztet arra, hogy emberek vagyunk. Hogy túlzunk, hibázunk, fogadkozunk, majd újra kezdjük. A másnap nem büntetés. Inkább lábjegyzet az élethez. Apró, lüktető betűkkel, a halánték mögött.

Photo by Ahtziri Lagarde on Unsplash