Olvasási idő: 3 perc
A világos sörökből világszerte jóval több fogy, mint a sötét sörökből. Itthon a világos sörök piaci részesedése meghaladja a kilencven százalékot. Ebben nyilván szerepe van azoknak a közhelyeknek, amik a sötét sörökről elterjedtek. Például, hogy testesek, édesek, nem oltják a szomjat.
A sötét sörök itthoni elnevezése is sok félreértésre adhat okot, hiszen a sötét sörök színskálája a világos barnától a koromfeketéig terjed. A barna jelző leginkább azokra a sötét sörökre jellemző, melyek úgy készülnek, hogy kimért mennyiségű festőanyagot, úgynevezett kulőrt adnak a világos sörhöz.
Az ilyen festett sört a a sötét sörökre jellemző ízek – csokoládés, kávés, karamelles – hiánya mellett arról is fel lehet ismerni, hogy habja fehér, míg az igazi, karamell- vagy festőmalátás söröké kissé barnás. Az igazi sötét sörökhöz is gyakran adnak kulőrt, amivel már-már fekete színt is elérnek.
Valószínűleg a legismertebb sötét sör az ír Guinness, melyet az angol porterek ihlettek, ennek ellenére a stout sörcsalád alapítója. Azon régóta késhegyre menő vita folyik, hogy mi a különbség a nagyon hasonló stout és porter között. Maradjunk annyiban, hogy nem sok, Viszont rengeteg féle sötét ale van, rajtuk kívül is, az imperial stout-tól a brown ale-ig, az egyre divatosabb black IPA-ig, vagy a balti porterig.
Persze itthon a cseh tmavy és poltmavy sörök jóval ismertebbek a fent említett aleknél, akárcsak a kedvelt sötét bakok és duplabakok. Az osztrák és német dunkelbierek és schwarzbierek eladási sem rengetik meg a hazai piacot, a sötét búzasörök azonban egész szépen teljesítenek.
Ez a rövid kis írás nyilván nem tárta fel teljesen a sörök sötét oldalát, de talán kedvet csinált fogyasztásukhoz azoknak is, akik eddig nem is próbálkoztak közelebbről megismerkedni velük.
