Olvasási idő: 3 perc
Az ünnep gondolata egy kaliforniai sörözőből indult és a világhálón azonnal követőkre talált, rövid idő alatt átkelt az óceánon, mint az amerikaiak jó pár más ünnepe. A pionír szervezők eredetileg arra ösztönözték a főzdéket, hogy ezen a napon hívják meg egy italra azokat, akik egész évben azért dolgoznak, hogy mindig lehessen a sörivók poharában kedvenc italukból. A nemzetköziség jegyében pedig kifejezetten ajánlották, hogy a kedvenc helyi, hazai sörök mellett fogyasszanak más nemzetek söréből is.
Erősen marketing ízű rizsa, különösen akkor ha személyes tapasztalatainkat vesszük figyelembe. A héten – időt, energiát és a pénztárcát sem kímélve – végigjártunk több kocsmát is és érdeklődtünk arról, hogy ők, hogyan ünneplik a sör világnapját. Nos az általunk végiglátogatott helyeken senki nem hallott erről a napról, nem úgy mint a Valentinéről, vagy a Halloweenről. Ebből persze az is következik, hogy a Santa Cruz-i gondolatot – azaz az import sörök preferálását – nem fogják ezen a pénteken sem követni.
Ezt persze értjük. Annak örömére, hogy ma van a sör világnapja, senki sem fog se többet, se kevesebbet inni, mint egy átlagos nyári pénteki napon. Akik eleve utálják a sört azért nem, akik meg amúgy is teljesítőképességük határán fogyasztanak a folyékony kenyérből, nemcsak az ilyen ünnepnapokon isszák le magukat a sárga földig. Szóval nekünk sörivóknak nem igazán ünnep ez, hiszen mi naponta jelentős összeggel járulunk hozzá, hogy minden nap a sör napja lehessen. Épp ezért jövőre keresni fogunk egy napot a naptárban, ami még nem foglalt és azt kinevezzük a Sörivók Világünnepévé – reménykedve abban, hogy azon az évi egy napon, néhány ingyensörre jók leszünk azoknál, akiket az év többi napján mi szponzorálunk.