Olvasási idő: 2 perc
Ahhoz, hogy a sör ne csak a hosszú utat bírja ki, hanem még utána is megőrizze minőségét az angol sörfőzők a megszokottnál erősebbre főzték és gazdagon adagolták hozzá a komlót is, ami szintén meghosszabbította sör szavatossági idejét.
A híres angol sör nagyon népszerű lett a pétervári arisztokrácia körében – a pórnép számára megmaradt italnak a vodka és a kvasz – és II. Katalin is rendszeresen rendelt belőle az udvar számára. A siker hatására a 18. században az egész Baltikumban elterjedtek az angol porterek.
Amikor a 19. század elején, a Napóleoni-háborúk idején, a franciák blokád alá vették a Baltikum kikötőit, az angolok számára ennek a piacnak egy időre befellegzett. Különösen azért, mert a helyi sörfőzők is nekiláttak a sűrű, fekete sör főzésének. Idővel aztán a 19. században egy-két kivétellel az összes főzde a klasszikus felsőerjesztésű porterek főzéséről átállt az alsóerjesztésre.
Az alsóerjesztésű balti porter ma is elterjedt sörtípus a Balti tenger partján fekvő országokban. Többek között főzi a finn Sinebrychoff, az orosz Baltikaa, a svéd Carnegie, a lett Aldaris, a litván Utenos is. A legnépszerűbb azonban Lengyelországban, ahol a legnépszerűbb sörfajta a szokásos világos lágerek után. Nem csak a kisebb, független főzdék főzik, hanem a két legnagyobb sörgyártó, a Żywiec és az Okocim is.
