Olvasási idő: 3 perc

A II. Világháborút követően Európa sörfőzése alapvetően átrendeződött. Az embereknek persze kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy milyen sört igyanak. Egyébként is gabona, mely a sörfőzés elengedhetetlen alapanyaga, nem állt korlátlan mennyiségben még az európai országok rendelkezésére, és természetesen a pékáruk elsőbbséget élveztek. Az emberek ekkoriban szoktak rá a híg, alacsony alkoholtartalmú sörökre és, hogy ismét a jó sört ihassanak az ötvenes évekig kellett várniuk.

A háborút megelőzően a Brit-szigetek sörfőzői mindig is a saját útjukat járták, és amíg a kontinensen a 19. századtól a láger sörök jelentették a fogyasztás túlnyomó többségét, addig az angolok, a skótok, az írek és a walesiek megmaradtak tradicionális ale-jeiknél. Viszont a háborút követően a brit sörpiacon is megjelentek az import lágerek és egyre nagyobb népszerűségre tettek szert a szigetország sörivóinak körében is.

Ez a terjeszkedés az 1970-es évekig tartott, miközben nőtt a lágerek fogyasztása, a hagyományos ale-főzdék egyre-másra zárták be kapuikat, vagy tértek át a divatos sör főzésére. A hatvanas évek végére a Nagy Britannia több-kevesebb sikerrel kiheverte a világháborús pusztítást és bár a sebek nem gyógyultak még be teljesen, de a fiatalok körében egy sajátos mozgalom alakult ki. Ez részben egy újfajta zenével szegült szembe a társadalom konzervativizmusával, de megváltozott a divat és a szerelemről is a szülők korosztályával szembe menve, szabadosabb nézeteket vallottak és a fogyasztási szokásaik is jelentősen megváltoztak.

A növekedő jólét a sör szerepét is átformálta. A tradicionális pubjaikban is eddigre már javarészt a – gyakran európai importból származó – lágerek vették át az uralmat. Ezzel szegültek a brit sörfogyasztók szembe, amikor megalakították „védegyletüket” a Campaign for real ale – „Kampány az igazi ale-ért” – néven. A cél, az volt, hogy megvédjék tradicionális söreiket az európai lágerekkel szemben.

Amikor a CAMRA megalakult nem várt gyorsasággal tízezrek csatlakoztak hozzá és ezzel széles tömegek nyilvánították ki az ellenérzésüket a nagyüzemi sörökkel azaz a lágerekkel szemben és nem csak a régebbi üzemek egy részét védték meg a bezárástól, de 1977-ben az első Nagy Brit Sörfesztivál (Great British Beer Festival) megrendezésével lehetőséget adtak az új sörfőzők és sörfőzdék bemutatkozásának is.

A sörforradalom a Brit-szigeteken is elkezdődött.