A dobozos sör napja

Ma már nehezen elképzelhető, hogy a dobozos sör micsoda ritkaságnak számított a szocialista országokban még a hetvenes évek végén is.Hiába voltak világszínvonalúak a csehszlovák és endékás sörök, azok sem kerültek dobozba, holott az Egyesült Államokban már a harmincas évek második felében elterjedt ez a csomagolás.

Így aztán ezekben a daliás időkben majdnem mindenki gyűjtött sörös dobozt, mert ez valamiféle státuszszimbólumnak számított. A nyugati útról ezt hozták ajándékba és ezt vásárolták a dollárboltokban is – több dobozos sör is belefért abba a négy dollárba, amennyiért közönséges halandó ezekben az üzletekben vásárolhatott.

A csoda nem csak három napig tartott, mert amikor aztán itthon is forgalomba került, elsősorban az NSZK és az osztrák import, majd a Borsodi révén a hazai is, még az éttermekben is sikk lett dobozos sört – akár egyenesen a dobozból is – fogyasztani. A dobozos sör nimbusza azonban, a hazai töltés beindulásával, rohamosan csökkent, és az ezredfordulóra teljesen véget ért..

Kétségtelen, hogy a modern, a hetvenes évektől uralkodóvá vált alumínium dobozok között elvétve találunk különleges darabokat, többnyire csak gyűjtői szemmel fedezhető fel, komolyabb, értékesebb példányokat közöttük. Körülbelül a hetvenes évekre megoldódott és uniformizálódott a dobozos sör felnyitásának a problémája is.

A mai tépőzáras bontás egy négy évtizedes fejtőrést oldott meg: hogy lehet eszköz nélkül úgy felbontani a dobozt, hogy ne csak a sör ne spricceljen szerteszéjjel, hanem a kezünket se vágja szét a leszakítás közben a fül, vagy ajkunkat kortyolgatás közben a visszamaradt perem és a fémdarabkák se kerüljenek a sörbe.

A klasszikus hengeres konzervdoboz már az első dobozos sörnél is adott volt, de eleinte a doboz tetejére még egy kúpos kalap is került, amelyet a sör palackozásánál megszokott kupakkal zártak le. A lapos doboztető a kezdetektől opció volt. Előbb egy speciális nyitóval próbálkoztak, ez azonban kényelmetlennek bizonyult, így hamar elvetették. Ennek köszönhetően az ilyen sörös doboz nagy ritkaság – akár 1000 dollárt is elkérnek értük.

Ahogy nagy értéknek számítanak a harmincas-negyvenes évek kúpos-koronazáras és egyszerű hengeres, beleütött lyukakkal kinyitott dobozai is. Ugyancsak az értékesebb darabok közé tartoznak a kezdeti „tépőzáras” megoldások, amikor egy gyűrűvel kellett a doboz tetejébe applikált lapocskát „kitépni". Azonban, ahogy haladunk a korral, úgy lesznek egyre egyszerűbben használhatóak és kevésbé veszélyesek a nyitófülek. A másik fontos változás, hogy az egykori acéldobozba fejtett a dobozos sörök esetében sokat emlegetett „fémíz" is eltűnik az alumínium dobozok elterjedésével. Ennek köszönhetően indul meg a dobozos sör hihetetlen karrierje, aminek eredményeképpen ma már a legnagyobb mennyiséget a dobozos sörből adják el a sörgyárak.