A hideg komló

Ma a kifejezés alatt azokat az eljárásokat értjük, amikor a sörléhez annak kihűlése után is adunk komlót. A hagyományos – mondhatjuk kontinentális – technológia során, a komlóforraláskor, a komló alfasav tartalma a keserűséget okozó izo-alfasavvá alakul. Ehhez az eljáráshoz elsősorban úgynevezett keserűkomlókat használnak. Ez szükséges a sör jellegzetes, keserű karakteréhez. Az amerikai sörfőzők azonban a huszadik század végén ismét felfedezték a hidegkomlózás előnyeit. Ez az eljárás szokatlan és eredeti ízekkel gazdagítja a sört. Mivel a hideg sörléhez adagolt komló illóolajai nem forrnak el, így újszerű komlós jegyek, ízek és aromák kerülnek a sörbe. A hidegkomlózáshoz leggyakrabban használt aromakomlók zamata leginkább az ale típusú – például APA, EPA – söröknél érvényesül.

Ugyanakkor az eljárásnak vannak hátrányai is. Az egyik, hogy mivel a sörléhez adott komló nem kap hőkezelés, ezért fennáll a bakteriális szennyeződés veszélye. Ugyancsak hátránya lehet a hidegkomlózásnak, hogy az így készített sör ízei hamarabb öregszenek, azaz a hidegkomlózott sör, ha nem is romlik meg, de ízei hamarabb megkopnak és emiatt rövidebb lehet a szavatossági ideje. Talán azt is az eljárás rovására írhatjuk, hogy a tradicionális sörökhöz képest citrusosabb, fűvesebb és fűszeresebb ízek kilógnak a sörrel kapcsolatos hagyományos fogyasztói preferenciák köréből. Az idő persze el fogja dönteni, hogy a hidegkomlózás rövid távú divathullámként marad meg a fogyasztók emlékezetében, vagy teljesen új irányt szab a XXI. század sörízlésének.