Olvasási idő: 2 perc
1. Cseh pilseni
Pilsenben 1842-ben Josef Groll főzte először, ez a lágersörök archetípusa. Tiszta, áttetsző, színe a halvány aranytól a bronzig terjedhet. A žateci (Saaz) komló és a dekokciós eljárás gazdag malátás karaktert ad az utóízben domináló komló határozott, de hosszantartó keserűségének.
2. Müncheni világos
A pilseni sörökkel ellentétben a Münchener Hell egy maláta hangsúlyos sör, nem túl édes, viszont a sörben meglehetősen alárendelt szerep jut a komlókeserűségnek, Münchenben főzte először Gabriel Sedlmayr a Spaten sörfőzdében a pilseni sörök konkurenciájának szánva.
3. Dortmundi export
Az egyensúly és a selymesség ennek a stílusnak az ismertetőjegyei. A malátaprofilja hasonló, mint a Münchener Hell, komlókeserűsége viszont a pilseni söröket idézi. Jellemzően erősebb mindkettőnél. A típus megteremtése Fritz Brinkhoff nevéhez fűződik
4. Német pilseni
A cseh pilseni másolata, melyet a németországi sörfőzés lehetőségeihez szabtak. Szárazabb a cseh pilseninél, a keserűsége is tovább érződik. A cseh pilseninél jobban leerjesztett, könnyedebb, ugyanakkor szénsavasabb. A mai német pilseniek – Warsteiner, Jever – jellemzően világosabb színűek.
5. Vienna
A stílust legjobban a malátázás módszere (bécsi maláta) határozza meg, ami a típust a határozott a malátásság felé viszi, enyhe német nemeskomló ízekkel. Az eredeti sörtípust Anton Dreher fejlesztette ki. A stílus majdnem kihalt, de manapság a cseh polotmavykra ismét jelemző a melanoidinben gazdag maláták használata.
