A nagy utazás

Első nap: Szinte remegek az izgalomtól. Kicsit félek a repüléstől, ezért Ferihegyen megittam egy felest és két sört. Végre felszálltunk. A felhők gyönyörűek. Jött a stewardess és fehérborral kínált bennünket. Az asszony és a gyerek üdítőt ivott, én fél liter rizlingszilvánit. Kicsit szédülök, ez biztos a hatezer méteres magasságtól van. Végre megérkeztünk! Nagyon meleg volt, elővettem a még otthon becsomagolt Unicumot és megittam. Nem mentem le vacsorázni.

Második nap: Kicsit fáj a fejem. Ma fakultatív programokkal kezdünk. Az asszony a gyerekkel be akar menni a városba körülnézni. Én inkább a szállodában maradtam. Lementem a bárba egy pohár sörre. Ez a mixer gyerek (valami Pedró, vagy mi...) igazán rendes kölök. Kiderült, hogy a sógornőjének másod-unokatestvére Pesten tanult a hetvenes években. Erre koccintottunk. Megismerkedtem a liftesfiúval is, aki megtanított arra, hogyan kell szakszerűen meginni a helyi specialitást. A nyolcadik kör után kicsit elfáradtam, fölmentem a szobába és elaludtam. Nem kellett a vacsora sem.

Harmadik nap: Valószínűleg az itteni klíma teszi, de megint fejfájásra ébredtem. Mai program: autóbuszkirándulás, a közeli műemlékek megtekintése. A buszon aludtam egy jót. Akkor ébredtem fel, amikor megérkeztünk valami romváros-félébe. A torkom teljesen kiszáradt, kerestem egy büfét. Nem is rossz az itteni sör íze! Megmondtam a nejemnek, hogy nyugodtan sétáljanak a gyerekkel a romok között, én megvárom őket a büfében. Azt hiszem, a buszsofőr is segített az asszonynak, amikor fölraktak a buszra. Ma nem vacsoráztam.

Negyedik nap: Ma állítólag valami hegyet kéne megmásznia az egész csoportnak. Na, nem, ebből nem kérek, inkább fölfedezem a környéket. Rögtön a sarkon találtam egy helyes kis kocsmát. A csapos ismeri Papp Lacit és a Puskás Öcsit. Egy kicsit elbeszélgettünk. Később kihívtam a fickót egy sörivóversenyre. Azt hiszem, nyertem, de ez nem biztos. Amikor hazavittek, az asszony meg a gyerek már aludtak. Vacsora nélkül, ruhástól aludtam el.

Ötödik nap: Fáradt vagyok. Úgy látszik, ennek az izé... hogyishívják országnak az éghajlata rossz hatással van rám. Úgy döntöttem, ma ágyban maradok. Liftesfiú ismerősömmel fölhozattam tíz üveg sört a szobába. Az asszony meg a gyerek valamilyen múzeumot látogatnak. Megittam a sört és lementem a sarki kocsmába, ahol már ismerősként üdvözöltek a törzsvendégek. Este tízkor a csapos barátom nem akart kiszolgálni, egyszerűen kidobtak. A vacsora elmaradt.

Hatodik nap: Hazautazás. Végre otthon. Amíg az asszony és a gyerek kicsomagolt, leugrottam a haverokhoz a Kék Sárkányba. Már türelmetlenül várták az élménybeszámolómat. Hajnalig meséltem a fiúknak az idegen országról. Ha jól emlékszem, a Gyuszi vitt haza...