Olvasási idő: 2 perc
Mióta a sörgyártók rájöttek, hogy a dobozba töltött sör minden szempontból kényelmesbb számukra, mint az üveges sör, mindent elkövetnek, hogy eloszlassák azokat a sztereotípiákat, amelyeket a palackozott sör hívei évtizedek alatt beégettek a sörivók agyába.
Az kétségtelen, hogy a kezdeti időkben a dobozos sörnek volt némi fém íze, amit immár kiküszöböltek. Ez azonban nem zavarja az idegenkedőket, hogy manapság is felfedezzék ezt az ízt. Az azonban mindig igaz volt, hogy a doboz jobban megvédi az italt az egyik legnagyobb ellenségétől az UV sugárzástól.
Eleinte a söröspalack színtelen, átlátszó volt, de hamar kiderült, hogy benne levő sör, hiába zárták le gondosan, a fény hatására kellemetlen szagú lesz és megsavanyodik. A problémára a színezett – elsősorban barna – üvegek csak részben jelentettek megoldást.
A fényíz a dobozos sör esetén nem jelent problémát, tökéletes a védelem, míg a barna üveg nyújtotta biztonság soha nem lesz száz százalékos. Ahogy nem ritkán a söröskupak mellett is elszökik a széndioxid, ha nem tökéletes a lezárás, vagy a koronazár alatt sérült az üveg. A dobozos sörnél ez a probléma sem játszik.
Viszont a sörösüveget vissza kell váltani, ki kell mosni és a palackok tárolása is nagyobb helyet igényel, mint a dobozoké. Ezek viszont már fontos gazdasági szempontok, melyek mind a dobozos sör mellett szólnak. Az meg nyilván nem érdekli a gyártót, hogy üvegből – ha épp nincs a kéznél söröspohár – sokkal jobb inni, mint a praktikus dobozosból.
Szóval lassan, de biztosan búcsút inthetünk a palackozott sörnek és a régi szlogent elferdítve mondhatjuk: szia üveges!
