Afrika – a sör megfizethetetlen

A világ sörpiacából jelenleg mindössze hét és félszázalék Afrika részesedése, de 2020-tól dinamikus növekedés várható a kontinensen. A gazdaságilag legdinamikusabban fejlődő országok között az első ötben három afrikai állam is található, de pestiesen szólva: van honnan fejlődniük. Mindennek ellenére a sörgyártók látnak fantáziát Afrikában.

Annyira, hogy a szakmai pletykák szerint a AB-InBev a SAB-Miller felvásárlását is annak erős afrikai piacai miatt kezdeményezte. Az AB-InBev a SAB – A SAB (azaz a South African Breweries) afrikai gyárainak megszerzésével, a 140 millió hektoliteres afrikai piac közel negyven százalékát birtokolja.

Ezzel piacvezető Afrikában is, a huszonkét százalékkal bíró francia Castel, a tizennyolc százalékot magáénak mondható Heineken és a Guinness megszerzésével tizenkét százalék részesedést megszerző Diagoe előtt.

A négy nagy multinacionális cégnek azonban nemcsak egymással kell megküzdeniük a fekete kontinensen. A 1,1 milliárd afrikai nagy többsége mélyszegénységben él, az egy főre vetített éves sörfogyasztásuk mindössze tizenkét liter. Ez igen szerény a negyven literes világátlaghoz képest. Hiába a gazdasági fejlődés, az afrikaiak sokasága nem tudja megfizetni a sörgyárak söreinek az árát.

Viszont valamennyi afrikai országnak, vidéknek megvan a maga „házi” söre, amiben tovább élnek az ősi sörfőzési módszerek. A fejlődő világ legtöbb országában találunk hagyományos sörtípusokat, de Afrikában a legmagasabb ezeknek a száma. A söröket gyakran otthon főzik, de vannak, amelyeket kereskedelmi mennyiségben, alkalmasint kisebb helyi sörfőzdékben készítenek.

A hagyományos sörfőzési módszerek tovább élnek Afrikában, mert szerepük a gazdaságban továbbra is kulcsfontosságú, hiszen ezeket főzik a helyi piacok számára és mindenféle ünnepi alkalomra, kulturális rendezvényre és összejövetelre.

Afrika hagyományos söreinek legfontosabb alapanyaga a cirok, de a kontinens különböző részein élő törzsek más és más, helyben elérhető alapanyagokat használnak „saját” sörük főzéséhez. A cirokmalátát önmagában vagy más maláta és gabonafélékkel kombinációban használják. A cirok mellett a leggyakrabban használt alapanyagok a kukorica, a kasszava-gyökér, a köles maláta vagy más gabonafélék.

A fentieken kívül az afrikai tradicionális sörfőzők a helyben elérhető gyógynövényeket és gyümölcsöket is használják a sörök ízesítéséhez, sőt sok helyütt – nem az általunk ismert édes, hanem magas keményítőtartalmú – banánt is adnak a főzethez. A tradicionális afrikai sörökhöz nem adnak élesztőt, a gabonafélékben, a malátában és a sörfőzőedényekben található natív élesztők felelősek az alkoholtermelésért.

Hogy mi lesz az afrikai sör sorsa? Optimistán csak azt mondjuk, hogy a következő évtizedben az afrikaiak többsége továbbra a „helyi” söröket fogja fogyasztani, de reméljük bekövetkezik a régóta várt „boom” és Afrika dinamikus gazdasági fejlődésével, egyre több afrikai számára lesznek megfizethetők a nagy sörgyárak modern sörei.