Olvasási idő: 3 perc
A háztartási sörkészletek és a fogyasztás közgazdaságtana méltatlanul elhanyagolt tudományterület. A klasszikus közgazdaságtan abból indul ki, hogy az ember racionális lény, aki a rendelkezésére álló javakat megfontoltan és szükségletei szerint fogyasztja el. Ez a modell azonban látványosan összeomlik abban a pillanatban, amikor a hűtő polcain megjelenik rengeteg doboz kedvezményes áron vásárolt sör.
A sör ugyanis nem passzív árucikk. Például a sör ott van a hűtőben még reggel is, bár ez elég ritka. Szóval amikor az ember kinyitja a hűtőt egy darab sajtért, a sarokból halk, de határozott hang szólal meg, nyiss ki, ha már itt vagy! A fogyasztó ilyenkor természetesen még ellenáll. Hiszen ő nem alkoholista, hanem tudatos vásárló, aki kihasználta a piaci anomáliákat és optimalizálta háztartása beszerzési költségeit.
Rögtön ezután persze felmerül fel a kérdés, hogy vajon a reggel, miben különbözik a többi napszaktól. Vagyis miért ne lehetne egy nehéz napot egy könnyű reggeli sörrel kezdeni. A közgazdaságtan ezt indukált keresletnek nevezi. Ha rengeteg akciós sör költözik a hűtőbe, hirtelen megszaporodnak az ünnepi alkalmak, a fontos sportesemények és a „megérdemlem” típusú élethelyzetek és a miért ne ihatnék még egyet típusú dilemmák.
Ez veszélyes, mert a sörkészlet fogyása nem lineáris folyamat. Addig könnyűnek tűnik amíg csak néhány sör fogyott, de mivel a bőséges készlet könnyelműségre csábít, hamarosan kezd a hűtő ürülni. Aztán egyszer csak a rengeteg sörből már csak féltucat marad. Ilyenkor kezdődik a válságkezelés. Az ember számolgatni kezd, de hiába oszt-szoroz, beoszt, rövidesen már csak az üres hűtövel és a rengeteg üres palackkal szemezhet.
Az állapot egészen addig tart, amíg valahol ismét ki nem írják egy kedvenc sörre, hogy „AKCIÓS” – és kezdődhet minden előlről.