Amerikai Craft Köztársaság

Bármennyire hihetetlen, de 1980-ban az Egyesült Államokban a sörfőzdék száma nyolcvankilenc volt. Ezek között nagyjából ötven-hatvan olyan kis sörfőzdét találunk, melyek az amerikai sörforradalom első évtizedében jöttek létre. Termelésük a hatalmas cégekéhez képest elenyésztő, százalékban szinte kifejezhetetlen volt. 1980 után azonban gombamódra szaporodtak a kis helyi üzemek és a brewpub-nak nevezett sörözői-sörfőzdék.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy az első világháborúig az Egyesült Államokban egy nagyon izgalmas, változatos kínálatot bíztosítottak a regionális sörfőzdék. 1900-ban még több mint kétezer sörfőzde működött az országban, ezt a virágzó sörkultúrát tette tönkre az 1919-ben életbe léptetett szesztilalmi törvény. Mikor 1933-ban feloldották még hétszáz sörfőzde vágott bele újra a sörfőzésbe, de számuk ettől kezdve 1978-ig folyamatosan csökkent.

A házi sörfőzést egy 1925-ben született törvény tiltotta. Ezt módosította Carter elnök, aki 1978-ban aláírta a házi sörfőzést újra legalizáló törvényt. Ez adott hatalmas lendületet azoknak az amerikaiaknak, akiknek elegükből volt abból, hogy ha egy jó sörre vágytak, akkor import sörök közül kellett választaniuk. Valóságos sörfőzdenyitási láz tört ki.

1990-re megduplázódott, majd ehhez képest 2000-re megtiszereződött a kis amerikai sörfőzdék száma, amely így megközelítette az ezerötszázat. Az ezt követően tíz évben lelassult a folyamat, majd 2010-ben ismét felgyorsult és 2018 végére az Egyesült Államokban 4500 kissörfőzde, 2600 söröző-sörfőzde és 230 regionális sörfőzde ontotta a söröket – nagyjából huszonnyolcmillió hektolitert.

Ez körülbelül az Egyesült Államok sörtermelésének tizenhárom százaléka. Csak van egy kis bibi. Az amerikai törvények szerint kissörfőzdének az a sörfőzde minősül, amely maximum tizenötezer hordó (körülbelül tizenhétezetötszáz liter) sört főz évente. Viszont a regionális sörgyárak termelési maximuma hatmillió hordó (hétmillió hektoliter) – azaz annyi amennyi az éves magyar sörtermelés.

Kérdéses persze, hogy abból a huszonegymillió hektoliterből, amit a kétszázharminc regionális sörgyár állít elő, hanyad része minősíthető igazi, különleges kézműves sörnek. Persze adósak vagyunk annak megválaszolásával, hogy mi is az a „kézműves sör” – de talán mégis csak közel járunk az igazsághoz, ha ezt minőségi kategóriának tekintjük, mely nem tucattermék, nem tömegigényt próbál kielégíteni, már csak az alapanyagok mennyisége és sokfélesége okán sem.

Így gyaníthatólag, a milliós kapacitású regionális sörfőzdék termelése sem egészében kézműves minőség. Ha viszont a regionális sörgyárakat, nem soroljuk a kisüzemi sörök közé, akkor az egyértelműen tizenötezer hordó alatt termelő kicsik, a maguk hét és fél millió hordójukkal azaz nyolcmillió nyolcszázezer hektoliterükkel az Egyesült Államok sörpiacának négy százalékát birtokolják.

Ez sem kevés, de ahogy nyilvánvaló nem minden kisüzem sör különleges izgalmas „craft”, úgy egészen biztos, hogy a regionális sörfőzdék termékei közt is jócskán akad kézműves minőségű sörkülönlegesség.