Olvasási idő: 3 perc
Ezzel szemben az 1920-as és 1930-as években a brit kocsmák kiürültek, mert a sörgyártók azt nem vették észre, hogy ami 1914-ben normálisnak tűnt, az eddigre örökre eltűnt. A háború előtt az ország még azzal áltathatta magát, hogy a brit birodalom aranykorát éli. A végére még mindig sok rózsaszín folt volt a világtérképen, de a brit társadalom és kultúra már jócskán átalakulásban volt.
A viktoriánus korszakban a hatalmon lévők figyelmen kívül hagyhatták politikájuknak a munkásosztályra gyakorolt hatását, mert el voltak szigetelve attól; soha nem kellett tudomásul venniük a valóságot, hogy milyen az élete a lakosság nagy részének. A Wall Street 1929 összeomlása addig soha nem látott munkanélküliséget okozott. Ez pedig mély depresszióba taszította Európát.
Az 1930-as évek közepén a munkanélküliség Észak-Angliában és Skóciában tizenhat és tizennyolc, Észak-Írországban több mint húsz, Walesben pedig közel harminc százalékos volt. Mindaddig ezeken a területeken itták a legtöbb sört az emberek. És ahogy a sörivók elvesztették állásukat, a sör ára megugrott.
A vámot soha nem csökkentették a háború előtti szintre, sőt a háború befejezése után megemelték. 1931 és 1933 között a sör adója ismét harmadával emelkedett. Az eladott sör mennyisége ennek következtében ugyanennyivel csökkent. A válság tetőpontján, 1933-ban az országban elfogyasztott sör teljes mennyisége tizennyolc millió hordó alá esett, ami kevesebb, mint a fele volt az 1914-ben elfogyasztott mennyiségnek.
A sörfőzők keserűen panaszkodtak, hogy a vámok felfelé hajtják az árakat és megüti a keresletet, de mégis valahányszor a kormány megemelte az adókat, a sörfőzők hozzáadtak egy kis pluszt, és remélték, hogy senki sem veszi észre. 1933-ban a kormány felismerte, hogy a nagyobb mennyiség alacsonyabb adója talán kifizetődőbb, mint egy magasabb adókulcs.
Az új vámtételeket a sör erőssége szerint szabták ki. Ezután, amikor a sörfőzők úgy érezték, nem tudják felemelni az árat, pénzt takarítottak meg azzal, hogy inkább csökkentették a sörük erősségét. 1939-re egy pint átlagos alkoholtartalma négy százalék alá esett. Ez a rendszer biztosította, hogy a brit sör gyengesége a többi országhoz képest, ami az első világháborús erőfeszítéseket segítő politika eredménye volt, a következő hetven évben is fennmaradjon.
Photo by Luca Bravo on Unsplash
