Belle-Vue sztori

Egy forró nyár tönkre teheti a lambicot, mivel fahordókban erjed, ami elősegíti a nemkívánatos mikrobák és a nem kívánt ízek elszaporodását. A gueuze különböző lambicok keveréke, ami nagy nyári hőségekben palackba fejtve könnyen kilövi a dugóját, sőt alkalmasint fel is robbanhat.

Pontosan ez történt 1949 nyarán. A hőmérséklet Belgium egyes részein elérte a 36℃-ot, emiatt Brüsszelben hárommillió palack robbant fel a város sörfőzdéinek pincéiben és raktáraiban. Egyetlen olyan sörfőzde volt a városban és környékén amely nagyjából sértetlenül úszta meg a kánikulát, a Brasserie Belle-Vue, mert a gueuze-jük különbözött az összes többitől.

A Belle-Vue kávézóként kezdte életét, ahol Josef-Philemon Vanden Stock keverte a lambicot a bár mögött. 1943- ban megvásárolta a megszűnő VosKina sörfőzdét a közeli Molenbeekben, amit fia Constant gondjára bízott. Josef-Philemont 1944 augusztusában a németek koncentrációs táborba deportálták, ahol kevesebb mint egy évvel később meghalt.

Miután Constant átvette a családi vállalkozás vezetését, megvalósította egy egyszerű ötletét, hogy lehet ízletesebb, kicsit lágyabb a gueuze. A megoldás az jelentette nagyobb mennyiségű fiatalabb (édesebb) lambicot kevert a Gueuze Belle-Vue-hoz. Ez a cukrosabb ital viszont pasztőrözést igényelt, hogy elkerülje a túlzott palackkondicionálást, és ezzel a robbanásveszélyes következményeket. Ennek köszönhetően megmentette a Gueuze Belle-Vue-t a felrobbantó palackot okozó szélsőséges hőmérsékleti ingadozások kellemetlen következményeitől.

A sikeren felbuzdulva Constant további újításokat vezetett be, jelentősen eltérve a lambic sörfőzők meglehetősen ortodox gyakorlatától. A Gueuze Belle-Vue-t ugyanis szűrték, hogy az üledéket eltávolítsák, szénsavat adtak hozzá és dugó helyett kupakkal zárták le. Látványos változást jelentett, hogy nem hagyományos, 750 ml-es pezsgősüvegekben töltötték, hanem 250 ml-es palackokba, amit a kávézókban könnyebben tudtak értékesíteni.

A Belle-Vue jól érzett rá a háború utáni fogyasztói ízvilágra, amely lemondott a hagyományos lambic fanyar összetettségével az enyhe édesség és nem akartak, vagy nem tudtak alkalmazkodni az élelmiszertermelés háború utáni iparosodásához, modernizációjához és áruvá válásához. 

A Belle-Vue rövid idő alatt Brüsszel kiemelkedő lambic sörfőzdéjévé vált, az „időjárásálló” gueuze pedig megújította a megváltoztathatatlannak képzelt kétszáz éves belga sörfőzési hagyományt.