Olvasási idő: 3 perc
A hatalmas sörkert, a csülök és a korsó Budweiser Budvar együtt már-már bécsi intézménynek számít. Pedig a Schweizerhaus története jóval régebben kezdődött. Már 1716-ban állt itt egy „svájci kunyhó”, amely eredetileg a császári vadászterületen szolgált pihenőhelyként. Aztán II. József 1766-ban megnyitotta a Prátert a nagyközönség előtt, és a vadászterületből lassan Bécs egyik kedvelt kirándulóhelye lett.
A vendéglő neve közben többször változott. Egy időben „Zum russischen Kaiser”, vagyis „Az orosz cárhoz” néven működött. A 19. század közepén pedig olyan épületet kapott, amely a divatos svájci faházstílust idézte. Innen már érthetőbb a Schweizerhaus név.
Az igazán nagy fordulat 1920-ban jött. A mindössze 19 éves Karl Kolarik vette át a vendéglőt, amely akkor finoman szólva sem volt a vendéglátás csúcsa. Kolarik azonban meglátta benne a lehetőséget. Hat évvel később Csehországban megkóstolta a Budweiser Budvart, és annyira megtetszett neki, hogy a sör bekerült a Schweizerhausba. Azóta is ott van.
A második világháború azonban kis híján véget vetett az egész történetnek. Az épület elpusztult, de Kolarik és felesége, Else újrakezdte. A legenda szerint az első ideiglenes sörcsapolóhelyet egy leselejtezett óriáskerék-kocsijából alakították ki. Ennél práteribb megoldást nehéz lenne kitalálni.
A Schweizerhaus ma már nem egyszerű vendéglő, hanem bécsi sörkulturális zarándokhely. Itt a csülök nem köret, hanem esemény, a korsó Budvar pedig nem egyszerűen ital, hanem a hely történetének része.
És talán ez a Schweizerhaus legnagyobb titka: három évszázad alatt változott körülötte a világ, a vendégek, a divatok és a Práter is. De ha jó idő van, valaki még mindig leül az őszi kertben, rendel egy csülköt, mellé egy korsó sört, és úgy érzi, hogy ennél most nem is kell modernebbnek lenni.
Fotó: Poojitha Prasad / Unsplash
Cikk a Manó büféről.
https://drinkunion.hu/tortenetek/a-rakosrendezoi-mano-bufe
