Olvasási idő: 2 perc
1843-ban a Kronen sörgyárban megkezdték egy láger típusú sör főzését, melyet egyre több hasonló követett. Az alsóerjedésű sörök lassan, de biztosan szorították ki a piacról a felsőerjedésűeket, mivel alkalmasabbak a nagyüzemi előállításra, hosszabb az eltarthatósági idejük, könnyebben tárolhatók (lagern = tárolni) és szállíthatók. Az új sörtípus gyártására 1854-ben megalakították a Thier sörgyárat. Az igazi prosperitás azonban a hetvenes években, a Német Birodalom számára szerencsés kimenetelű francia-német háború után következett. Sorra alapítják a mai társaságok elődjeit: 1871-ben a Kronent, 1872-ben a Dortmundi Részvény Sörfőzdét (DAB), 1873-ban a Ritter-Uniont.
Dortmund legendás sörfőző mestere Fritz Brinkhoff, nevéhez fűződik a dortmundi sörtípus megalkotása, mely karakterét a gipsztartalmú kemény víznek, és a kíméletesen csíráztatott malátának köszönheti. Ez a sör, egy sajátos lager: a (dortmundi) export típus. A dortmundi export aranyszínű, testes, malátaaromás sör, melynek azonban komlókeserűsége is erős. Szárazanyag-tartalma 12,5-13°, alkoholtartalma 4,5-5,5 százalékos. A típus olyan nagy sikert aratott, hogy többfelé is elkezdték gyártani. Az exportsör sikere töretlen maradt egészen az 1960-as évekig. Ekkoriban jöttek divatba a pilseni jellegű sörök, melyeknek eladási eredményei elsősorban az export rovására nőttek. Annyira így történt, hogy még Dortmundban is nekiálltak pils-sörök főzősének
Szerencsére azonban az utóbbi időben ismét felfedezték a dortmundi típust és a DAB (Dortmunder Aktion Brauerei) és a DUB (Dortmunder Union Brauerei) mellett néhány kézműves sörfőzde újra próbálkozik ennek a majdnem elfeledett sörtípusnak a főzésével.
