Olvasási idő: 2 perc

Az osztrák-svájci- német hármashatár közelében fekvő Bregenzwald egyik vá­roskájában Eggben 1894-ben alapítottak sörfőzdét a kereskedői. Függetlenek akartak lenni. és saját sört akartak — mindezt abban az időben. amikor ezen tájon még hetvenkét, többnyire kicsiny sörfőzde működött.

Az Egg-i közepes nagyságúnak számított sörét emiatt szinte kizá­rólag a környéken értékesítette. Tette ezt gondtalanul egészen addig, amíg piacra nem lépett egy új sör, mely szintén Egger néven került forgalomba. Ez volt Fritz Egger söre, aki a Sankt Pölten közeli Uterradlbergben 1978-ban felépíttette saját sörgyárát és az Eggerbiernek nevezett terméket Ausztria-szerte elkezdte árusítani.

A névhasználati jogvita robbant ki, amely 1985-ben az Osztrák Legfelsőbb Bíróságig jutott. Az eggiek egykori ajándéktárgyaiból bizonyítékok lettek: hamutartókat, kártyákat és söröskupakokat mutattak be. hogy igazolják az Egger névhez fűződő kizárólagos jogaikat. Fritz Egger viszont azzal érvelt, hogy 1868-tól már Kufsteinben vezetett egy 1675-óta működő üzemet.

A legfelsőbb bíróságon dodonai döntést hoztak. Az Egger név használata nyolc szövetségi tanományban Fritz Egger sörét jelenti. Voradbergben azonban ha az emberek Egger sört rendelnek, italuk a bregenzenvaldi gyárból származik. Ezzel gyakorlatilag a status quót mint erősítették meg hiszen a tizenötezer hektoliteres kapacitású eggi sörfőzde sörei csak elvétve jutottak túl a tartomány határain, míg az ennek sokszorosát főző családi előtte is Ausztria-szerte terítette sörét.

Hogy a történet még kerekebb legyen megjegyezzük, hogy van egy harmadik Egger sörfőzde is a határ svájci oldalán, Worbban – a százötven éves múltra visszatekintő családi vállalkozás évi huszonötezer hektoliter sört főz évente.