Egy sör mint olyan

– Gyere igyunk meg egy sört! – régi cimborámmal az utcán futottam össze és az üdvözlések után persze elhangzott az ezerszer elismételt mondat. Erre a felelet általában igen, ritkább esetben, hogy most nem érek rá, szokott lenni, most azonban meghökkentő választ kaptam a javaslatomra:– Egyre? Nem, mert olyan, hogy egy sör, nincs!A pillanat tört része alatt futott át az agyamon, hogy olyan, hogy egy sör, olyan tényleg nincs. A válasz annyira meglepett, hogy jattoltunk és én céltalanul baktattam tovább az Andrássy úton.

A sörivás lehetősége, minden pillanatban benne van, akkor és ott pont a találkozás kapcsán vetődött fel bennem, hogy sürgősen innék egy sört. Egyet? Voltaképpen ekkor döbbentem rá. Hogy olyan, hogy egy sör, valóban nincs, vagy legalábbis igen csak ritkán. Pedig hányszor mondtam én is otthon, hogy leugrom egy sörre.

Egy sörre? Azért nem megy be az ember a kocsmába.

Azaz mégis. Hiszen mindig egy sörre megy be.

De mindig legalább kettő lesz belőle. Hacsak nem üres kocsma. Ez azonban ritkán fordul elő, így aztán mindig akad valaki, aki meghív, vagy akit meghívsz. És akkor az egy sör, már három. De kettő akkor is, ha egyedül vagy és nagyon jól esik az az egy.

Gondolataimba merülve ballagtam tovább, mikor csengett a mobilom.– Szia! Nem iszunk egy sört? – kérdezte egy haverom. – Egyet? Bármikor – válaszoltam.

Photo by Maria Benitez on Unsplash