Az első láger

 Egy átlagos mai sörfogyasztónak többé-kevésbé fogalma sincs arról, hogy az a sör, amit éppen iszik, milyen típusú. Többnyire a világos-barna kategóriában gondolkozik, és ezzel nincs is semmi baj. A legtöbb sörivónak van kedvenc márkája, amit a leggyakrabban fogyaszt. Függetlenül attól, hogy ezt egy szakavatott sörkóstoló, hogy minősítené, a megszokás okán számára ez a legjobb sör – nincs vita.

Ez a hozzáállás sokáig nem tűnt túlzott jelentőségűnek, hiszen a világban forgalmazott sörök több mint háromnegyede az úgynevezett láger volt. A kifejezést természetesen a későbbiekben részletesen is elemezni fogjuk, most csak annyit jegyeznék meg erről az alaptípusról, hogy karrierje a 19. század negyvenes éveiben kezdődött, amikor egy bajor sörfőzőmester egy cseh városban megfőzte az első nagyüzemi láger sört.

Mindaddig a sörfőzők javarészt az ale és a spontán erjedésű söröket készítették, mivel a lágerek előállításához szükséges alacsony hőmérsékletet csak télen tudták biztosítani. Amint azonban megoldották a sörök mesterséges hűtését, a helyzet megváltozott. Mindez persze nem történt egyik napról a másikra, de a 20. század kezdetére a láger lett az uralkodó sörtípus, és maga a sörfőzés jellege is megváltozott. Az addig többségben levő kis sörfőzdék szerepét olyan hatalmas kapacitású gyárak vették át, amit előtte el sem tudtak képzelni. Természetesen az átállás nem ment zökkenőmentesen, hiszen rengeteg sörfőző és főzdei dolgozó maradt munka nélkül.

A lágerek közül a legelsöprőbb sikert a Pilsner Urquell aratta – mely elsőnek tekinthető a nagyüzemben gyártott, professzionálisan levezetett erjedésű, csillogóan áttetsző sörök világában. Az erjedés lezajlásában nagy szerepe volt a pilseni pincerendszer lágerolásra történt kihasználásának. Természetese rengetegen követték, de ebben a típusban, mármint a pils/pilsner/pilsener családban, mindig a csehek alkották a legjobb söröket.

Hiába próbált vele konkurálni a dortmundi, vagy a bécsi, sőt még a müncheni is: lágerben a csehek lettek az első hegedűsök, ami nagyon nagy dolog, ha arra gondolok, hogy a huszadik századra ez a típus adta a fogyasztás több mint háromnegyedét!