Olvasási idő: 2 perc
A középkorban a sör ellenőrzését persze nem végezhették laboratóriumban, ilyen helyiség nem volt a sörfőzdékben. Ezért a sörvizsgálatot kocsmai kóstolóval hajtották végre. Ehhez a nehéz férfimunkához tapad egy legenda is.
Eszerint a három ellenőr szarvasbőr nadrágban megjelent a sörfőzdében, és egy vödör sört locsoltak egy nyers, festetlen padra, melyre mindhárman leültek és három órán át helyben maradtak. Közben ettek, ittak, jókedvűen adomáztak. Aztán egy adott jelre mindhárman felálltak, és ha a nadrágjuk odaragadt a padhoz, s az velük együtt felemelkedett, a sör megfelelt a minőségi követelményeknek és ki lehetett mérni.
Ők voltak a „bierkieser"-ek, magyarul sörkiválasztók, akik munkájuk tisztességes végzését hivatali eskü letételével is megerősítették. A nem megfelelő minőségű sört csökkentett áron kellett kimérni, s egy városi szolga mindaddig ott maradt a sörkimérésben, amíg a leszállított árú sör el nem fogyott.
