Olvasási idő: 2 perc
A század végéről származó pecséten a kéttornyú városkapu, egy nemes és egy csuklyás barát képe látható. Már a korai ábrázolásokon is szembeötlenek a szerzetes arcának gyermekded vonásai, ami miatt a barátot a tonzúra ellenére „Münchener Kindl” becenévvel illették. A kifejezés legrégebbi írásos bizonyítéka Lorenz Huber polgár és festő levelében olvasható: „A München tekintetes városától 1726 szeptember 26-án a Müncheni Gyermekről nemes ezüsttel és arannyal készített, arany- meg ezüstporral bevont tábláért a fizetséget köszönettel átvettem."
A Müncheni Gyermek újabban pereccel, söröskorsóval és hasonlókkal való ábrázolásai ugyan nélkülözik a történeti-heraldikai alapokat, ám végső soron bennük a város, a város neve és legfontosabb terméke, a sör olvad jelképesen egybe.
Ez a gyerekképű szerzetes furcsa módon megjelenik Hans Lindenstaedt 1905-ös plakátján is, amit a Frankfurter Bürgerbräu – a Frankfurti Polgári Sörfőzde – számára festett. Ami viszont egészen különös, hogy a berlinieknek is van egy söre, a Berliner Kindl, amelynek plakátján már szó sincs már szerzetesről, a gyerekről lekerült a kapucnis csuha és legfeljebb a hatalmas mázas korsó emlékeztet már csak Münchenre.
