Olvasási idő: 2 perc
Kezdjük a retró stokival, ami keményebb, mint a hétfő reggeli főnöki nézés, ezen üldögélve harminc perc után olyan zsibbadást kapsz tőle, mintha egy középkori kínzókamrában kaptál volna VIP helyet. A seggeden a kör alakú minta még napokig instant kocsma-tetkóként virít.
Aztán ott vannak a magas bárszékek, melyek közelebb állnak a cirkuszi akrobatikához, mint a sörözgető lazuláshoz. A támlátlan bárszékek tervezői fix, hogy embergyűlölők lehettek, hiszen például lábtartó mindig pont ott van, ahol anatómiailag esélytelen, hogy funcionáljon, így aztán a lábaid úgy lógnak le róla, mint két elfelejtett téli szalámi a spájzban.
Ha meg a lomizásból mentett vintage székekre ülsz, az egy komplett túlélőtúra: minden lába más hosszúságban billegteti, elég egy rossz mozdulat, és máris közelebbi kapcsolatba kerülsz a padlóval, mint a pultos lánnyal. De a legnagyobb csapda a sörpad. Tök jó, hogy ott nyomorog az egész banda, de ez egy kollektív csapda. Ha a 110 kilós haverod hirtelen felpattan egy újabb körért, a pad másik végén ülő katapultként lő ki a sztratoszférába.
De tudod mit? Mégis újra és újra visszatérünk, mert a kocsma nem a kényelemről szól, hanem a sztorikról, a nevetésről és persze a sörről. Szóval ülj le, lazulj el és éld túl, mert amíg a sör jéghideg, a társaság meg fullos, addig még a legdurvább kínpad is felér egy luxusfotellel.
Egészségedre!
Fotó: Donald Teel / Unsplash
