Füstmentes kémények

Ha ezeket az épületeket összevetjük, nagyon sok a hasonlóság. Az Osztrák-Magyar Monarchia ipari építészete igen figyelemreméltó alkotásokat hagyott az utókorra.

Azt ugye mindenki tudja, hogy a malátázás célja, hogy az árpát (vagy más gabonát) szabályozott körülmények között csíráztassák, hogy az így keletkező enzimek a gabonaszemekben levő keményítőt a sörfőzés folyamán erjeszthető cukorrá alakítsák. Első lépésben a gabonaszemeket beáztatják, majd meleg levegővel kiszárítják.

Régebben a malátázók messziről felismerhető épületek voltak, mivel a levegőztetést hatalmas kéményekkel biztosították. Ezeknek a különleges kéményeknek a tetejét – egy leginkább a középkori lovagok sisakjára emlékeztető – forgatható, nyitható-zárható fémszerkezet zárta le. Ezzel a szerkezettel – melyet szélkakas módjára állítottak szélirányba –, szabályozták a malátázó szellőztetését. Így aztán elmondható: ezek a kémények soha sem füstöltek!

Újabban a sörgyári malátázók feleslegessé váltak, néhány sörgyár rendelkezik már csak saját malátázóval. A sörfőzés legfontosabb alapanyagát néhány hatalmas malátagyár állítja elő a régitől meglehetősen eltérő technológiával.

Néhány a szép épületek és toronymagas kémények közül még megmaradt és irodaépületként, kulturális- vagy bevásárlóközpontként született újjá. Sok azonban áldozatául esett a modernizációnak, és egyre kevesebb sisakos kémény segít már messziről is megtalálni a sörgyárat.