Hány deci egy korsó sör?

Persze korsóról is egyre kevésbé beszélhetünk, hiszen az normális körülmények között a masszív füles poharakat jelentené, és bizony ilyenből is egyre kevesebb van. A fene se tudja hol és mikor futottam bele először  a félhivatalos magyar szabványtól, azaz a féllitertől eltérű űrmértékű és formájú söröpohárba. Mert füle az nem volt, ebben biztos vagyok. Lehet, hogy negyedliteres Stella Artois volt, lehet, hogy négydecis Bitburger, de az is hogy kétdecis Kölsch – mindenesetre csak arra határozottan emlékszem, hogy mind drágább volt, mint a félliteres Kőbányai Világos.

A magam részéről kocsmában a lehető legritkábban iszom félliterenként a sört, többnyire poharazok és szerencsémre a csehek – mert Bohémia söreinek nagy barátja vagyok – még tartják a tradíciót, és náluk még a három deci/fél liter a mérték. Szóval megrögzött háromdeciző lennék. Nincs ésszerű magyarázatom miért, de nekem a két deci olyan, mint a fütty – az persze csak egy deci – vagy, ahogy tanult barátom mondta, egy kézműves-sörözőben mint a paripafing. A négy deci ellen tulajdonképpen nem nagyon van kifogásom, de valahogy nem nőtt a szívemhez.

Az újhullámos sörökkel viszont divatba jött a kétdecis pohár, illetve a négydecis korsó – ami persze szinte mindig elegáns talpas pohár. A magyarázat – legalábbb is szerintem – egyszerű: a trendi sörök drágák, decijét néha kétszázért, néha kétszázötvenért, vagy olykor még többért is adják – akárcsak a legdrágább import söröket. Vagyis ez a kisebb űrmértékű pohár ára, mégis csak jobban hangzik, mint a fél liter ezerkettőért, ezerötért. Szóval nincs ezzel semmi baj, ha a drágák mellett van egy elviselhetó árú jó kis cseh is, amiből az ember le tud gurulni, akár öt-hat korsóval is. Mert a sörözés szerintem a negyedik sörnél kezdődik, és fene se tudja hanyadiknál végződik!

De ez már egy másik cikk témája...