Sör vödörből

Egy középkori ivóversenyen a győztes, aki egy vödör sört ivott meg egy szuszra, megnyerte a vödör alján levő aranygyűrűt. A legenda szerint azonban visszautasította a díjat, és inkább még egy vödör sört kért magának. Tudjuk, hogy anno mivel egészséges ivóvíz gyakran nem állt rendelkezésükre, sokkal több sört ittak az emberek. Hogy a vödör használata egyáltalán nem volt rendkívüli, mutatja az a Jack London regényrészlet is, amelyben az író elmeséli, hogy a mezőn dolgozó apjának egy vödör sört vitt ebédidőben. A kis Jack ebből a vödörből itta le magát életében először – a részlet ITT olvasható.

„...és Vladimirka elbűvölte a sörivókat, és azokat is bevonta nyelvi és gesztuscsemegéibe, akik az utcán át jöttek kancsóval sörért, és papucsban álltak a söntésben.” – ezt már Bohumil Hrabal írja a „A gyöngéd barbár” című könyvében. Amikor még kötelező volt a korai záróra, estefelé sok-sok embert lehetett Prága utcáin látni, ahogy lavórral, vödörrel igyekeznek a kocsma felé, hogy nehogy sör nélkül maradjanak az elalvás előtt. Hrabal és barátai is vödörszám itták, a kocsmából hazavitt jófajta cseh sört, hajnalig tartó vitáik során.

Felső-Ausztriában a Hofstettner sörfőzdében is a régi mértékegységet idézi a vendéglős-sörfőző Peter Krammer, amikor a szűretlen Kübelbiert – a Kübel jelentése vödör – egy favödörben szolgálja fel a nagyobb asztaltársaságoknak. Ez a „Zwickl” kapható palackban is, de helyben fogyasztva az igazi, amikor közvetlenül a sörtartályból töltik meg a vödröt sörrel, amit azon frissiben öntögetnek szét korsókba. Manapság a legtöbb helyen már főleg PET-palackba csapolják a hazavitelre szánt sört – de a régi szabályt, hogy a friss sört mihamarabb el kell fogyasztani, ma is mindenütt szigorúan bettartják.