Olvasási idő: 2 perc
Az ingatag berlini szociáldemokrata kormány megdöntésére tett kísérlet, mely a történelemkönyvekbe sörpuccs néven került be először ismertette meg a szélesebb világgal egy bizonyos Adolf Hitler nevét, aki legfeljebb csak népgyűlési szónokként, Bajorország határain belül tett szert valamiféle botrányos hírnévre és némi politikai befolyásra. Ám ezen a napon a nemzetiszocialista „forradalom” vezéreként és a birodalmi kancellári szék igénylőjeként lépett a sörház megdöbbent közönsége elé.
Mikor Hitler azzal csitította a zajongó sörivókat, „forradalmunk egyedül és kizárólag a berlini zsidó kormány eltávolítását tűzte ki céljául”, a hallgatóság egy része lelkes taps után a német himnuszt kezdte énekelni, a másik része azonban zajosan tiltakozott az ízléstelennek talált színjáték ellen, és olyan kiáltásokat lehetett hallani, mint „Dél-Amerika!”, „Mexikó!”, „Színház!”. Ekkor Hitler felugrott egy székre és a kezében tartott revolverből leadott egy lövést a mennyezetre, majd a szinte megdermedten elnémuló embertömeghez csak néhány mondatot intézett:
„Kitört a nemzeti forradalom. A termet 600 felfegyverzett emberem tartja megszállva. A helyiséget senki sem hagyhatja el. A bajor kormányt és a birodalmi kormányt leváltottnak tekintjük, ideiglenes kormányt alakítunk, a Reichswehr és a rendőrség laktanyáit megszállva tartjuk, a hadsereg és a rendőrség máris a horogkeresztes zászlók alatt vonul fel!”
A rendet a vaskos modoráról ismert Göring biztosította, miután megnyugtatta a terem közönségét: „Bármi történjék is, a bajorok minden körülmények között megkapják a nekik járó sört.” Igaz a söréről senkinek nem kellett lemondania, azonban a puccs ennek ellenére kudarcot vallott. Hitlert letartóztatták és börtönbe zárták, ahol volti ideje megírni Mein Kamp című művét.
