Keserű szenvedély

Évszázadok teltek el anélkül, hogy egy sörivónak fogalma lett volna a sör laboratóriumi mérőszámairól, tekintettel arra, hogy a sör laboratóriumi vizsgálata nagyjából a láger sör elterjedésével egyidős. A sör jellemzői közül elsősorban az alkoholszázalékot, a szárazanyagtartalmat és a színt ismerték a fogyasztók. Ha keserű sörre vágytak rendeltek egy pilsenit és többnyire teljesen kielégítette őket annak keserűsége.

Természetesen a láger sörök között is akadtak erősebben komlózottak, de az igazi változást az IPA hozta meg, mely lényegét, célját és értelmét a már-már túlzásba vitt komló használat által nyeri el. Így aztán szükségessé vált valamiféle mérőszám, hogy a sörök immár fontos keserűségértékét meghatározzák. Ez a szám lett az International Bitterness Unit azaz az IBU. Egy IBU egyenlő egy milligramm izomerizált alfa savval literenként. Az izomerizált alfa-savak a komlóból származó fő keserű savak. Az IBU-k mérése a többfajta módszerrel történhet, ha ismeretesek olyan tényezők, mint például a felhasznált komló alfa savja, a forralási idő és a sör fajsúlya.

A modern sörök egyik legfontosabb jellemzője a magas IBU szám.  Már-már minden eltörpül emellett, holott a sörfőzés művészete az egyensúly, a víz, a maláta, a komló és az élesztő tökéletes egységének megteremtése. Tehát csak arra gondolhatunk, hogy az IBU, mely eredetileg a minőségellenőrzés eszköze volt, marketing szempontokból lett a manapság piacra dobott craft sörök legfontosabb jellemzője.