Olvasási idő: 5 perc

Az első ajánlat, Barangó írása a Túlélési technikák: 

„Van úgy, hogy az ember bekerül oda. Nem kell hozzá túl sok. Elég egy átmulatott éjszaka után két deci házipálinka, és ha közterületen, hát beszállítják.

Ébredve, a párnahuzat undok fertőtlenítőszagból és az ágyszomszédok horkolásából, könnyedén megállapítható a helyszín. A kórház nevét is elárulja egy készséges ágyszomszéd, de hogy mennyi az idő, azt senki sem tudja, hisz a kórteremben falióra egy szál se, a karórákat pedig begyűjtötték.

Pedig ez lenne az egyetlen használható információ. Fölkel hát az ember és kitaszítja az ajtót, a folyosón fényt lát, odamegy, és az ápolóktól az időt kérdezi. Megtudhatja, hogy ez most itt nem az Önök kérték kívánságműsora.” (tovább olvasom)

 

Folytassuk a sort Széman Richárd Wrocławi csoda című írásával:

Nem tudom, miért, de lengyelországi utazásaimon a legerősebb képeket a hajnali vonatablakok keretezték. Szemem kissé összeragadva a zötykölődős alvástól, számban a kusett végén vásárolt Carmen cigaretta íze keveredik a cseh sörökével. A tájon valami jellegzetes lengyel köd ül. Néhol egy-egy major lebeg a köd felett a hajnali derengésben. A kihalt, vörös téglás pályaudvarokon nagyon hideg van. Nem csoda, ha itt a nemzeti ital a vodka. Ilyenkor nem szabad mást inni.

Ha már kellőképp átitatott a lengyel hangulat, s reggel 7-kor beérkezünk a wrocławi főpályaudvarra, váltani kell. A háztömbök, a gótikus templomtornyok sziluettjei valahogy ismerősek, ahogy csikorgunk a villamossal a város szíve, a Rynek felé. Ismerősek más közép-európai, ódon hangulatú városokból, ahol szintén megfordultak az elmúlt századokban a német kereskedők, telepesek. (tovább olvasom)

 

Következzék egy zengzetes óda a serital lényegéről, A sör filózófiája Kocsis Pétertől. 

„A Prágai Sörlovagrend megalapítója, Petr Urquell az alábbiakban röviden összefoglalja az nemes italról való alapvető tudások lényegét. Késztette pedig e cselekedetre a jónak szándéka, hogy Magyarországon ismét meghonosulhassék a serrel élés már-már elfeledett kultúrája. Eme célkitűzés eléréséhez nélkülözhetetlen e szent nedű szakrális mivoltának közérthető újra fogalmazványa, mivel korunkban – megannyi más dolgokkal egyetemben – a serrel élés lényege homályba süllyedék...

Némelyek úgy tartják, hogy a ser még a bornál is ősibb ital: e kérdés vizsgálata azonban szükségtelen és nem szolgálná a serkedvelők békéjéről való kedvező híreszteléseket. Akárhogyan Is van, a serital az egyetlen olyan folyadék a világon, mely az ősi hagyományvilágok hármas egységét magában foglalja.” (tovább olvasom)

 

Mai válogatásunkat Temesi Ferenc Az utca legjobb kocsmája című elbeszélésével zárjuk:

„Behunytam a szemem a füstben. Hogy barátra leljünk, be kell hunynunk az egyik szemünket, hogy meg is tartsuk, néha mindkettőt. És nekem két barátom is ott ült az asztalnál. Azt mondja A..: – Én lemegyek sörért.

Éjfél már elmúlt, és mindannyian úgy gondoltuk, még nem találtuk meg az igazságot. Fölajánlottuk barátunknak, hogy elkísérjük az éjjelnappali közértbe. Gyanúsan készségesek voltunk. A bolt előtt elsétáltunk a sarki presszóig, persze zárva volt. A diszkóban százkilós romagyerekek ropták a társkeresőkkel vegyest. A túloldalon egy éjszaka is nyitva tartó étterem. Leültünk a sarokba. Pincér sokáig nem kerülközött, de mintha mi ezt se bántuk volna. Ami először felolvad az italban, az az emberi méltóság. Amely nem más, mint önmagunk megvetésének képessége. Hogy milyen bölcsességeket fundál ki az ember kortyondi állapotában! Hálaistennek elfelejti. A következő hely a szomszéd utcában volt, itt már erősen zárni akartak, de még kiszolgáltak. Azt ittuk, amit eddig: sört.” (tovább olvasom)