Knock out

Különösebb illuzióim nem voltak, hiszen még a prémium kategóriásnak nevezett hazai sörökkel is akadtak problémáim. A Kőbányai világos azonban minden előzetes várakozásomat alulmúlta. Van szerintem ugyanis egy minimum, amit egy ászok sörnek ízben, testességben, komlókeserűségben illik teljesítenie. Hát ez sajnos a Kőbányai világosnak nem sikerült.

Nem arról van itt szó, hogy egy tízes sörtől csodákat vár el az ember! De azért legalább egy csipetnyi malátásság, enyhe komlóíz mégis csak elvárható lenne egy sörnek nevezett folyadéktól. Sajnos azonban a köbvilinél még ezek a minimális követelmények sem teljesülnek.

Vízes, testtelen, komlóízt még nyomokban is alig tartalmaz, hiába a tízes sörökhöz képest viszonylag magas 4,3% alkoholtartalom. Ezzel szemben kellemetlen tapadós íze miatt, még jó alaposan lehűtve is, kellemetlen kortyérzetet ad, ami sajnos az egyetlen, ami az útóízben is megmarad.

Hogy ezt a kellemetlen ízt kiöblítsem, kitöltöttem magamnak egy tízes Krušovice Světlét. Ez a sör képviseli a cseh sörgyártást a Heineken Hungária szortimentjében. Ha már Krušovice, jobban örültem volna egy Mušketýrnek, de ezt anno még a Liquid Gold importálta. Amikor a Heineken lett az importőr a Světlé mellett döntött. Valószínúleg nem véletlenül, hanem a Heineken és a Gösser védelmében nem importálják a Mušketýrt, hiszen az azokkal egy kategóriában harcolt volna a fogyasztók kegyeiért. 

Lelkük rajta. 

A tízes kruso bár nem tartozik a kedvenceim közé, mégis hozza a cseh sörök megbízhatós minőségét. Ne feledjük egy egyszerű tízes, világos sörről van szó! Ha vékonyka is, de van teste, majdnem határozott komlókaraktere és íze. Fűnyírósörnek kifejezetten jó, bár ehhez képest azért az ára kicsit túlzottnak mondható, de legalább sört kapunk a pénzünkért, ami a Kőbányairól ennyire határozottan nem állítható.

A fentiek tanulságát levonva ezt a megmérettetést a Krušovice knock outtal nyerte a Kőbányai világossal szemben.  

Fotó: Kovács Gábor Maláta