Béla a taproomban

Béla belép a taproomba. Itt nem sör van, hanem narratíva. A falon krétával írt stílusnevek, mögöttük történetek: hordóérlelés, single hop, limitált főzet, kollaboráció. A sör már nem ital, hanem bemutatkozás. A pultnál nem azt kérdezik, mit inna, hanem hogy „milyen irányba indulna el”. Béla inni szeretne. Nem irányba indulni.

A pohár kisebb, az ár nagyobb, a leírás hosszabb, mint maga a korty.

Minden sör valami ellen van: tömegtermelés ellen, unalom ellen, kompromisszum ellen. Közben mind hasonlít egymásra abban, hogy magyarázni kell. Béla emlékszik még arra, amikor a jó sör nem beszélt ennyit magáról.

Kóstolót kér. Három deci élmény, öt deci identitás.

A körülötte ülők bólogatnak, jegyzetelnek, értelmeznek. A sör mintha vizsga lenne, nem öröm. Ha nem érzed benne a szilvafüstöt és a nedves tölgyfakéreg utórezgését, talán nem is figyeltél eléggé. Béla belekortyol. Jó. Tényleg jó. Csak közben elfáradt. A sör eddig menedék volt, most program. Nem a minőséggel van baja, hanem azzal, hogy minden korty mellé állásfoglalás jár.

Fizet. Kilép. Arra gondol, hogy a sör lehet különleges anélkül, hogy különcködne, hogy ha az ital fontosabb, mint az ivás, ott valami elcsúszott.

hoto by Chang Hank on Unsplash