Requiem a külvárosi kocsmákért

Van is erről egy lengyel mondás, miszerint a kocsma olyan, mint a templom, egy darabka területenkívüliséget jelent, egy kortynyi szabadságot. Természetesen nem azokról a vendéglőkről beszélek, melyek turistacsalogató látványosságként vagy a modern konyha szentélyeiként működnek, de nem is azokról, melyek manapság egymás hegyén-hátán sokasodnak a belső városrészekben, hanem azokról, amelyek külvárosokban működne enyhet adó „oázisként” és amelyek egyre másra húzzák le a redőnyt. Manapság Budapesten a helyi erők egyre kevesebb kocsmát képesek fenntartani. A fiatalok, ha szórakozni akarnak, a belváros felé veszik az irányt, az idősebbek, ha egyáltalán megengedhetik még maguknak, inkább hazaviszik az innivalót. Akinek pedig se buszbérlete, se otthona, az éjjel-nappalinak gúnyolt, szinte kizárólag alkohol árusításából élő italboltokban szerzi be napi szeszszükségletét.

Ki ne találkozott volna a bolthoz közeli parkban, téren, foghíjtelken, a töltés oldalában vagy az autóparkolóban szeszelő vidám társasággal? Sokuknak ez egész napi program, de délutánonként gyakran találkozhatunk vidéki munkásokkal is, akik csak a várakozás üresjáratát dobják fel egy-egy doboz sörrel, amíg megérkezik a „melósexpressz”, egy szakadt mikrobusz, mellyel hazaszállítják, az olcsó munkaerőt. Lehet, csak nekem hiányoznak az eltünedező külvárosi és bezáró kocsmák – de nekem nagyon, mert jártamban-keltemben egyet ki nem hagytam volna. Kevésbé bánnám a bezárásokat, ha az alkoholfogyasztás csökkenését jelentené… De sajnos csak a szokások alakultak át: jobban fogy az otthon főzött pálinka és az ilyen-olyan pancsolt borok is olcsóságuk okán, gond nélkül elkelnek és mi szomorúan konstatáljuk a lehúzott redőnyök sokaságát.

Sajnálom a kocsmákat, és sajnálom azokat az embereket, akiknek az esti sörözés-beszélgetés – ahogy Vétek Gyuri mondaná kvaterkázás – öröméről is le kell mondaniuk, és sajnálom, hogy egyre ritkább, hogy gyanakvás nélkül néznek rám az idegenre, s bár atrocitás nem ért , de ha belépek, egy-két pillanatra elhalkul a zsivaj és utána halkabb beszéddel zárják szorosabbra soraikat a törzsvendégek.