Olvasási idő: 4 perc
A libereci városi polgárság 1560-ban szerezte meg a sörfőzés jogát. A szabályozás rendkívül szigorú volt, nem csak a gyártott sör mennyiségét, hanem a gyártás során alkalmazott előírásokat illetően is. A város és környéke németek lakta vidék volt, így nincs is mit csodálkozni a szigorú minőségi előírásokon és azon se, hogy igen sok sör gurult le a város lakóinak torkán. Annyira sok, hogy a 19. század derekán Liberec és környékének sörfogyasztása évi 200 ezer osztrák vödörnyi (1 vödör=51,62 liter) szintre emelkedett, s így szükségessé vált egy nagyobb kapacitású, új üzem építése.Erre új helyen, a városfalon kívül, egy tágasabb területen, Vratislavicében került sor.
1872-ben a helyi sajtó adta hírül, hogy részvényeket bocsátanak ki. A jegyzésben szinte valamennyi jelentősebb észak-csehországi nagytőkés részt vett, s lett így tulajdonosa a vállalkozásnak.S hogy a sörvágy milyen energiákat is képes mozgósítani, az bizonyítja, hogy az új gyárat rekord gyorsasággal építették fel.
A tulajdonosok 1873-ban megnyerték az ügynek, mai szóval élve „leigazolták” a pilzeni sörgyár vezető sörmesterét is, aki igazgató lett az új gyárban, melyet 1874 elején (alig másfél év előkészítés és építés után) ünnepélyes keretek között nyitottak meg. A nyitó év végére a termelés már megközelítette a 35 ezer hektolitert. Hájek, a volt pilzeni mester jó igazolásnak bizonyult, a sörgyárnak és sörének ugyanis híre ment az egész Monarchia területén.
Még Bécsből is érdeklődtek a libereci sör iránt, és 1891-ben maga I. Ferenc József császár is meglátogatta a vratislavicei gyárat. A századfordulót követően a gyár tulajdonosai osztrák bankokkal kötöttek különböző megállapodásokat, és ahogy az már ilyen esetekben mindig is lenni szokott, hamarosan a bankok, és általuk az osztrák tőke lett a gyár tulajdonosa. Az osztrák befektetői tőke a Monarchia bukása után is maradt a gyárban, melyet 1945 után, mint annyi más üzemet, államosítottak, és az észak-csehországi sörgyári vállalathoz csatoltak.
Napjainkban a gyár a Hols Rt. tagja. 2000-ben Konrad néven,egy tizenegyes, majd a tizenkettes prémium változattal jelentek meg a piacon. Ezzel a külföldön könnyen kimondható, márkanévvel váltották fel a korábbi Vratislav sörcsaládot. A név így is „családon belül” maradt, hiszen I. (Brnói) Konrad a régi névadó II. Vratislav cseh uralkodó testvére volt a 11. században. A Konradnál ma is – akárcsak a Vratislavnál évszázadokon át –, nagy figyelmet fordítanak a minőségre, sörükben nem találhatók „e-betűs” adalékszerek. A gyár termelése folyamatosan növekszik, és egyre újabb piacokat hódítanak meg, söreik így jutottak el Csehország távol eső területei után Magyarországra is. Sörválasztékuk itt tekinthető meg.
