Olvasási idő: 1 perc
Kronpauer Félix egy egészen egyszerű, mondhatni egy közönséges szürke városi légy. Most kissé részegen botorkál egy hamutartóban. Néhány perce az erős szél belefújta egy teli söröskorsóba. Krompauer Félix nyelte a lét, kapálózott, már majdnem megfulladt, mikor Kovács úr, a sarki fűszeres, akinek a sörébe esett, jobb keze nagyujjával ki nem halászta őt. Azóta ténfereg enyhén illuminált állapotban a csikkek között és azon meditál, hogy vajon mi lehetett ez az ördögi sárga lé, amibe majdnem belefulladt, de amitől most olyan jó kedve van. Végül is mindegy, hogy mi az. Egy a lényeg, hogy jó, tehát valahogy vissza kéne jutni oda – gondolja magában Kronpauer Felix – aztán az a nagy ujj majd csak kivesz megint, ha már nagyon fulladozom. Ezzel az egyik még parázsló csikkhez botorkálva megszárítja szárnyait és felszáll a korsó felé...
Photo by David Henry / Pexels
