Olvasási idő: 1 perc
Most kissé részegen botorkál egy hamutartóban. Néhány perce az erős szél belefújta egy teli söröskorsóba. A légy nyelte a lét, kapálózott, már majdnem megfulladt, mikor Kovács úr, a sarki fűszeres, akinek a sörébe esett, jobb keze nagyujjával ki nem halászta őt és az asztalra pöckölte. Azóta ténfereg enyhén illuminált állapotban a csikkek között és azon meditál, hogy vajon mi lehetett ez az ördögi sárga lé, amibe majdnem belefulladt, de amitől most olyan jó kedve van. Végül is mindegy, hogy mi az. Egy a lényeg, hogy jó, tehát valahogy vissza kéne jutni oda – gondolja magában a légy. Abban is reménykedve, hogy az a nagy ujj majd csak kiveszi megint, ha már nagyon fulladozik. Ezzel az egyik még parázsló csikkhez botorkálva megszárítja szárnyait és felszáll a korsó felé...
