Olvasási idő: 2 perc
Az utóbbi években számtalan kritika érte a magyarországi sörgyárakat, hogy söreik minősége sok kivánnivalót hagy maga után. Elsősorban a különféle adalékanyagokat, a gyorsított erjedési folyamatokat és az iparinak nevezett enzimeket tették felelőssé. Kétségtelen, hogy itthon már régóta nem az egykori Német Sörtisztasági Törvény szabályai szerint készülnek a sörök. De könyörgöm nem 1516-ot írunk!
Lénárd András kijelentése azonban túllép az eddigi kritikákon, hiszen gyakorlatilag azzal vádolja meg a hazai üzemeket, hogy a nagyipari módszereikkel készülő söreik mérgezőek. Ez pedig egyszerűen nem igaz. A szomorú leginkább az, hogy a magyar sörpiacért folytatott harc során, következmények nélkül lehet ilyen kijelentéseket tenni.
A nagyüzemi sör és a silány minőség közé egyenlőségjelet tenni egyébként is botorság. Ellenpéldaként elég talán a cseh Pilsner Urquell, vagy a német Warsteiner nevét említeni. Nem igaz az sem, hogy a magyarországi kisüzemek főzőházaiból csak jó minőségű sör kerül ki. Talán nem véletlen, hogy az újhullámos sörfőzdék is a "kraft" kifejezéssel igyekeznek megkülönböztetni magukat a régebbi kisüzemi sörfőzdéktől.
Mi magunk is iszunk magyar nagyüzemi lágereket és nem tapasztaltunk magunkon mérgezési tüneteket, de még csak másnapos fejfájást sem, amióta nem pálinkázunk sörivás közben. A biztonság kedvéért azonban továbbra is a cseh söröket fogjuk preferálni!
