Olvasási idő: 2 perc
A közgazdászok hosszú ideje töprengenek azon, hogy gyémánt kilója miért ér többet mint a víz literje. Hiszen a víz a létfontosságú, amíg a gyémántokkal sok mindent nem lehet kezdeni. Látszólag világos: az árucikkek csereértéke nem felel meg használati értéküknek. Vízért nem lehet gyémántot kapni. Azaz csak rendkívüli helyzetekben, például a sivatagban, ahol a szomjhalál fenyeget. Hétköznapi helyzetekben a legtöbb dolognak ritkasága, különlegessége, nehezen megszerezhetősége ad különleges értéket.
Így van ez az első sörrel is. Amikor hozzájutunk mindazt az örömet érezzük, amit egy sör nyújthat. Gyönyörködhetünk látványában, elmerülhetünk illatában, ízlelgethetjük aromáit és különleges élvezettel oltja szomjunkat. A felfedezések örömével hamar eltelünk, ízlelőbimbóink is lassacskán elfáradnak és szomjunk is elillan hamar. Így hát természetes, hogy az ötödik sör már távolról sem annyira értékes számunkra.
Akkor miért fizetünk mégis ugyanannyit érte, mint az elsőért?
