Olvasási idő: 2 perc
Ha nem voltál elég gyors, hogy a söralátéttel lezárd a fogyasztásodat – amit azzal jeleztél, hogy a korsóra tetted a sörkekszet – akkor már ott is habzott elötted a következő korsó sör.
A pincérek folyamatosan pörögtek, kezükben nyolc tíz, vagy tálcájukon tucatnál is több korsó sörrel és azonnal cserélték az üres füleseket a telire.
Természetesen az egyetlen mértékegység a fél liter volt, egy klasszikus sörözőben nem is illett ennél kevesebbet rendelni. Ilyenre, talán mondanom sem kell, ritkán akadt példa.
Sajnálatos módon az egyik ilyen skandalum, szégyenszemre velünk esett meg…
Estefelé hárman tértünk be az U Melnikuba, ahol rögvest, hogy leültünk, megjelent asztalunknál a pincér és letett elénk három korsó sört. Még mielőtt megakadályozhattuk volna, Jenő jelezte, hogy ő csak egy pohár sört kér.
A pincér kishíján elejtette a tálcát, de még a szomszédos asztalnál, a hatalmas korsók körül ülő fiatal lányok is egy pillanatra abbahagyták a csevegést. Úgy éreztem megállt a kés a levegőben.
A blamát elkerülendő egy húzásra megittam a sörömet és jeleztem, hagyja csak azt a korsót az asztalon, sőt, tegyen le egyet harmadik barátunk elé is, aki szintén jókora kortyokkal húzta be a sörét.
Rövidesen Jenő is megkapta pohár sörét, amit kompenzálandó, mi záróráig, újabb és újabb korsó sörökkel igyekeztünk – úgy érzem sikerrel – visszaszerezni a renoménkat.
