Olvasási idő: 2 perc
Természetesen a vödörnek vannak más sörös vonatkozásai is, ezeket elsősorban a német és osztrák területeken használták. Az „Eimer” (német szó, jelentése: vödör) egy régi űrmérték, tehát térfogat mértékegység volt, főleg sör mérésére használták. Az értéke országonként és korszakonként változott, míg a bécsi Eimer mennyisége ≈ 56,6 liter volt, de a gyakran az akó megfelelőjeként használták, ami ~58 liter körüli mennyiség.
A Kübelbier szó szerint „vödörsör” (Kübel = vödör), de a sörfőzésben nem egy külön modern BJCP-stílust jelent, hanem egy régi, hagyományos készítési módhoz kapcsolódó kifejezés. Eredetileg olyan sör, amelyet nyitott edényekben (kádakban, vályúkban, „kübel”-ekben) erjesztettek vagy kezeltek. A gyakorlatban gyakran a friss, szűretlen, közvetlenül az erjesztés után fogyasztott lager típusú sörökre használták.
Ugyancsak a vödröt mint mértékegységet használták a Zwickelbier főzésekor. Ez a lager tartály mintacsapján („Zwickel”) keresztül vett, szűretlen sör. Természetesen zavaros, élesztőt tartalmaz, lágyabb szénsavval és friss, kenyérhéjas–malátás ízzel. Általában alsóerjesztésű, könnyen iható lager, amelyet ma már önálló stílusként is palackoznak és csapolnak.
A Zwicklbierhez hasonló a Kellerbier, ami szó szerint „pince-sör”, vagyis hagyományosan a lagerpincében érlelt, többnyire szűretlen sört jelenti. Természetesen enyhén zavaros lehet, mivel élesztőt és finom seprőt is tartalmazhat. Ízvilága malátásabb, teltebb és kissé rusztikusabb, mint a teljesen letisztított lager söröké, a komló általában visszafogott, de jelen van. Két fő változata ismert: a világos (helles) és a borostyánszínű (amber) Kellerbier. Lágy szénsavú, frissen csapolva mutatja a legszebb formáját.
Ha tehetitek feltétlen kóstoljátok meg ezeket a szűretlen finomságokat!
Photo by Lucas van Oort on Unsplash
