Olvasási idő: 3 perc
Jelen írás viszont ezzel összefüggésben, arra próbál választ adni, hogy miért teszi jól az, aki nem issza multinacionális cégek nagy márkáit. A hangsúly itt a nagyon van, hiszen egy több tucat gyárat is birtokló sörgyártó, akár főzhet is valamelyik gyárában jó, kifejezetten finom söröket is. Az azonban egyértelműnek tűnik, hogy a szélesebb körben terített, több országban is liszenszben főzött nemzetközi márkák minősége a legyártott mennyiség illetve a liszenszek számával fordított arányban változik. Igaz ez a Carlsbergre épp úgy, mint a Staropramenre, de a legszebb példát nyílván a Heineken szolgáltatja, ami ugye, a legtöbb országban készül a világmárkák közül és legfeljebb véletlen akad két egyforma közöttük.
Mindez a Staropramen hazai főzése kapcsán jutott eszembe: vajon érdekel-e, hogy Bőcsön, vagy Prágában főzik-e a jobbat? Azt ugye nem szükséges bizonygatni, hogy liszenszben a költséghatékonyság okán főzik a sört. Ha nem takarékoskodnának a gyártás költségeivel, egy az egyben tudnának ugyanolyan söröket főzni.
De spórolnak!
Emiatt válhat kérdésessé, hogy hol főznek jobb Gössert: Sopronban vagy Gössben; melyik finomabb Carlsberg: a dán vagy a horvátországi; hol finomabb a Kozel: Kőbányán vagy Velké Popovicében? A sor tetszés szerint folytatható szinte valamennyi világmárkával, a Stella Artois-val, a Beck’s-szel, vagy éppen a Pilsner Urquell-lel, melyben pont annak kapcsán rendült meg a bizalom, hogy elterjedt a hír, nemcsak Pilsenben főzik és a Budvar imázsát is megtaposta, hogy a Carlsberg lett az európai disztribútora.
Szóval ezért iszom – mint a cseh sörök rajongója – inkább Konrádot, Jezeket, Primátort, Ferdinándot, Postřižinskét, Svijanyt, Dudákot és még sorolhatnám a itthon is kapható cseh sörmárkákat – mert ezekről biztosan tudhatom, hogy hol készülnek és minőségüket is bizton állítom konzekvensen őrzik.
