Miért jók a cseh sörök?

Vajon jogosan szokás-e a hazai söröket kritizálni és mindig vesztesnek kihozni a cseh sörökkel szemben? Nos, természetesen mindez nem a véletlen műve. Az átlag cseh sör vitathatatlanul jobb, mint a hazai. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy míg Magyarországon a sörpiac három sörgyár – Borsodi, Dreher és Soproni – ellenőrzése alatt van, Csehországban, a multinacionális cégek mellett még mintegy negyven közepes méretű, többnyire cseh tulajdonban levő sörgyár és négyszáz kisüzemi főzde működik.

A sörkultúra egyébként is jobban be van ágyazódva a csehek lelkébe, a sörfogyasztás sokkal inkább a mindennapok része, mint itthon. Ami azonban a legfontosabb, Csehországban még a nagy gyárak sem engedik meg maguknak, hogy a költséghatékonyság jegyében lebutítsák söreiket. Ezeket az olcsósító módszereket legfeljebb a legolcsóbb dobozos sörök esetében illetve a multik a kizárólag olcsó árú sörök piacára szánt termékeiknél alkalmazzák. A nagy versenyben, az olyan itthon is ismert márkák – a Bernard, a Svijany, a Primátor, a Postrizinske, a Konrád, a Jezek, stb. – egyszerűen a piacvesztés veszélye nélkül nem engedhetik meg maguknak, hogy takarékoskodjanak akár az alapanyagokkal, akár a sörfőzés különböző fázisaiban az idővel.

A jó sörhöz ugyanis idő kell és rengeteg energia. Az ászok sörök esetében – ahol ugye egykor a hűs pincében ötven-hatvan napig tartott az utóerjedés – ez volt a legköltségesebb fázis. Nem véletlen, hogy ennek lerövidítése – az erjedés felpörgetése – a leggyakoribb módszer a spórolásra. De ahol lehet – becefrézés, komlóforralás, stb. – a műveleti idő lerövidítésével  takarékoskodnak az energiával. Nyilván a csehek is alkalmazzák az „olcsósító” módszereket, azonban a minőség szempontjából nem közömbös, hogy milyen mértékben.

Csak amíg itthon a piac kilenc tizedét magáénak tudó, kizárólag egymással harcoló, három nagy sörgyár szinte mindent bevethet a költséghatékonyság érdekében, ezt Csehországban az óriási kínálatban, csak a bukás kockázatával tehetik meg.