Nő a sörben

Babilóniában ugyan még csak otthon fogyaszthatták, Egyiptomban azonban már nem tettek ilyen különbséget. A férfiakkal együtt sörözhettek az akkori sörivókban és a társasági összejöveteleken. A mennyiség jócskán túltett a ma megszokotton, mert nem csak ivásra, hanem például fürdésre is használták. Különösen a hölgyek Egyiptomban ugyanúgy, mint Rómában. „Frissebb, simább lett tőle a bőrük", írta Plinius.

A középkorban is folytatódott a sörkultusz, különösen, amikor a szerzetesek és szerzetesnők is sörfőzésre adták a fejüket. A sör a kolostorok egyik legnagyobb bevételi forrása lett: Ennek hagyománya Belgiumban és Németországban a mai napig fennmaradt. Aki ott igazán jó sört akar inni, ezeket az évszázados hagyományokkal rendelkező sörfőzdéket keresse fel.

Angliában ugyancsak nagy a hagyománya volt a női sörivásnak. A királyi udvarban két étkezés közt fogyasztották. No meg estebéd előtt és után. Szinte íratlan törvény volt, hogy négy pintet kell inni vacsora előtt és hármat utána. I. Erzsébet már a reggelijéhez is sört ivott. VIII. Henrik pedig napi tizenkét litert engedélyezett feleségének. Az ő élettársainak persze nem kellett attól tartaniuk, hogy a sör miatt veszítik el a fejüket.

Az 1700-as években, a nők sörfőzése általános egész Európában. Csak az ipari forradalom idején, amikor a sörfőzés kinőtte a háziipar kereteit és a kialakuló sörgyárakban már a férfiak vették át a szakmát a nőktől. A sörforradalom kirobbanásával, azonban egyre többen tértek vissza a háziipari főzéshez, mennyiség tekintetében mindenképp elszaporodtak a kisebb főzdék és egyre több nő ismét hivatásául választja a sörfőzést.