Húsz százalék

A három nagy multinacionális sörgyártó évtizedes gyakorlata, hogy jelentős összegű támogatásért, olyan szerződés aláírását kérik a vendéglátóhelyektől, hogy azoknak ne érje meg kisebb sörfőzdék, vagy független importőrök söreit betenni a vendéglátóhelyi kínálatba.

A most elfogadott törvény célja megakadályozni, hogy a vendéglátóhelyet kilóra (nyolc-tízmillióval) megvásárolják a nagy sörgyárak, vagyis pontosabban, pénzt adhatnak, de nem köthetik ki a szerződésben, hogy ezért kizárólagosságot követelnek.

A törvény előírása szerint a közeljövőben már nem köthető új termékbiztonsági szerződés és minden vendéglátóhely forgalmából lehetővé kell tenni, hogy húsz százalék hazai kisüzemi termék legyen.

Pillanatnyilag azonban nem világos, hogy hogy tartható be a törvény. Például egy kocsmában öt sörcsap van, amiből az egyiken hazai kisüzemi sör folyik. Jó esetben ennek forgalma eléri a teljes forgalom hűsz százalékát.

De mi van, ha nem? A vendéglátóhely számára előírható a húsz százalék, de hogy tolják ezt le a vendég torkán? Mi kellene, hogy ezt kérje legalább minden ötödik vendég? Vagy egy remek olcsó ivósör, vagy egy zseniális extremitás. Ez utóbbi nem biztos, hogy Dunapatajon, vagy a Havanna-lakótelepen túl sok érdeklődőt találna.

Szóval csak a felszínt megkarcolva is rengeteg buktatót látunk. Mondjuk ez nem probléma, mert mifelénk fordítva megy a törvényalkotás. Nem rágják át a törvénytervezetet, hanem majd a tapasztalatok alapján módósítják néhányszor.

Szóval várjuk ki a végét, hogy a gyakorlatban, hogy lehet helyzetbe hozni a kis hazai sörfőzdéket!