Olvasási idő: 2 perc
Bismarck, akárcsak kortársa, II. Vilmos maga is sokat, töprenkedett katonáinak gyakran túlzásba vitt sörivászatán és ama tény felett, hogy „szinte semmi más tevékenységgel nem ütnek agyon annyi időt Németországban” mint a sörivással.
Ám másfelől jómaga is nagy sörkedvelő volt, aki olykor azért meg-megkereste a pohárban a „maga vIgaszát”, sőt mi több, a (parlamenti) korai poharazás „feltalálója” lett. Miáltal is egy ily egyszerű példán, mint a sör, érzékeltethettük: a sör bármiféle politikai feszültség, világnézeti különbözőség vagy egyéb megosztó tényező elsőrangú oldószere.
Nevéhez fűződő a Parlamentarische Frühschoppen – azaz a politizálás fehér asztal mellett – igazán remek ötlet. Bismarc szívesen hívta meg egy sörözésre és villásreggelire politikus kollégáit, mert véleménye szerint sokkal hatékonyabbak és eredményesebbek a tárgyalások egy korsó sör mellett, mint a parlamenti üléseken.
A Frühschoppenről ITT írtunk részletesebben
