A láger védelmében

De mi van azzal, amit „sörízű sörnek” nevezhetünk? Lehet, hogy finomak és nem tűnnek bonyolultnak, de távolról sem „egyszerűek”. Szögezzük le, hogy az intenzitás nem azonos a komplexitással.

Sok sörrajongó számára az „igazi sör” a különleges sör. A sörfanatikusok vitatkozhatnak egy apátsági sör, vagy egy barley wine, vagy egy DDH IPA relatív tulajdonságairól, de abban általában egyetértenek, hogy ezeknek az izgalmas söröknek az ellentéte a tömeggyártású láger.

A sörkedvelők a lágerek lenézést általában azzal a ténnyel magyarázzák, hogy ezek a sörök tömeggyártásúak, és gyártásuk legfontosabb szempontja a gazdaságosság, és ebből a tényből következik, hogy az ilyen sörök nem lehetnek „igazi sörök”.

Ez rögtön két kérdést is felvet. Először is, melyek a kritériumai az „igazi” sörnek? Másodszor, létezik-e olyan univerzális mérték amely alapján a sör minőségét mindenki számára elfogadhatóan meg lehet ítélni? Van-e etalonja a sörnek? Még a Pilsner Urquell sem tekinthető annak.

Pedig a pilseni megjelenése 1842-ben csehországi Plzeňben igazi sörforradalmat robbantott ki, amikor az akkoriban kifejlesztett világos malátát keserű komlóval kombinálva, lágerélesztővel erjesztették le. 

Mai eszünkkel talán fel sem tudjuk fogni, hogy mekkora lépés volt ez az addigi sörfőzéshez képest. Lényegében kitalálták a tömeggyártásra alkalmas sört, amit nagy mennyiségben, megbízható minőségben tudtak ettől kezdve előállítani.

Ez olyan szenzáció volt, hogy rövidesen a németek is átvették a technológiát, de hozzátették a saját tudásukat, és létrehozták a müncheni Hellest és a dortmundi Export sört. Ezek a sörök egy évtized alatt megreformálták a sörről alkotott fogalmakat és világszerte átvették az uralmat a sörfőzésben.

Több mint százötven évig semmi nem vonta kétségbe az egyenlőségjelet a láger és a sör között. Ez így van akkor is, ha britek nagyon sokáig kitartottak az ale mellett, amit csak a hatvanas években szorítottak háttérbe a multinacionális sörgyártók lágerei.

És bár a második sörforradalom során jócskán megtépázták a lágerek hírnevét, azért manapság is tíz sörből kilenc a nagy sörgyárak lágerei közül kerül a fogyasztók poharába. Kiemelkedő lágert nem könnyű főzni, talán a legnehezebb, nem véletlen tartja ezt a legtöbb sörfőző a szakma csúcsának.