Olvasási idő: 2 perc
Az egyik fontos feladatuk volt a bükkfahordó kiöntése szurokkal. Erre azért volt szükség, hogy a széndioxid ne szökjön ki a sörből és a fa se ázzon szét. A felhevített, olvadt szurkot beleöntötték a hordóba, majd azt ide-oda görgetve a hordó belső felületén egyenletesen elosztották a szurkot, mely rövid idő alatt megdermedve tökéletesen szigetelt hordót biztosított a sör számára. A hordók szurkolását minden harmadik-negyedik feltöltésnél újra el kellett végezni, mivel a hordók igénybevétele miatt a szurok megtöredezhetett.
No! Ebből a megtöredezésből származik a „pechje van” kifejezés.
A pech eredeti jelentése ugyanis szurok. És anno, amikor még a jó öreg fahordókba fejtették a sört, olykor előfordult, hogy a csapoláskor bizony a korsóba is került egy – a hordóról levált – kis szurokdarabka. Akinek ilyen sör jutott, annak pechje volt, amit tekintve, hogy a szurok nem elmaradhatatlan része a sörözésnek nem tartottak szerencsének. Érdekesség, hogy a pech jelentése ma már elsősorban a balszerencse és a szótárakban is legtöbbször ez szerepel első helyen, a lassan feledésbe merülő szurokkal szemben.
