Savanyú a sör

Van olyan, hogy a kocsmában megromlik, megsavanyodik a sör. Ennek van egy sor jele. A korsóban összeesik a habja, nem futkároznak felfelé a kis vidám széndioxid molekulák a pohárban, büdös a szaga, savanyú az íze, gyakran zavaros és olykor gyanús apróságok úszkálnak benne.

Ha ilyet tapasztal az ember, odainti a pincért, vagy elballag a csaposhoz és reklamál. Ilyenkor nagy valószínűséggel, ha a csapos a bűnös – összeöntötte a hanzlit, nem mosta el jól a poharat, nem tisztította a vezetéket – akkor előbb megpróbál meggyőzni, hogy tévedsz.

Csapol egy decit magának vagy rosszabb esetben beleiszik a sörödbe(!) és ártatlan arccal állítja, hogy jó ez a sör, de azért kiköpi. Ha a sör a hordóban romlott meg, ilyenkor illene a hordót kicserélni. Ez még ma sem magától értetődő mindenütt.

Szóval álltok a pultnál és patthelyzet van. Ha szerencséd van és kitartó vagy előbb-utóbb, mégis ad  egy hibátlan korsó sört és elnézést kér. Persze az ihatatlant is megpróbálja kifizettetni veled. Ha nincs szerencséd, akkor nem kell fizetni, viszont ki lökdösnek ki az utcára, ahol, hanem kapsz egy még egy-két pofont, akkor mégiscsak szerencsés vagy!

Tanulság? Ismeretlen kocsmában kérjünk üveges sört!