Nyitni kéne már!

Azt minden tisztességes kocsmajáró pontosan tudja, hogy ha egy vendéglátóhely nem a budapesti belvárosban, vagy valamilyen turista-ösvény mentén van, annak közönségét olyan törzsvendégek alkotják, akik nap mint nap ugyanott isszák meg sörüket, fröccsüket, és eresztik ki a fáradt gőzt.

Ezeknek a külvárosi kocsmáknak a bezárása könnyedén tönkreteszi a kocsmárost, de ugyanakkor megfosztja a vendégkört is attól az alapvető jogától, hogy rendelkezhessen arról, hogy mivel és hol tölti el szabadidejét.

Nem mindenki szeretne valamelyik plázában grasszálni, sem barkácsáruházakban, vagy az IKEA-ban vásárolni, nem akar a munkaidő után magányos köröket futni testedzés gyanánt, de szeretne egy sör mellett elbeszélgetni kedves kocsmájában a haverjaival, vagy enni egy jót a kedvesével.

Mindezektől megfosztották azok, akik a legszigorúbb karantént pont a vendéglők számára írták elő. A vendéglátó szakma látványos összeomlása tragédia. Tragédia annak a többszázezer embernek, akik a befektetésüket látják elúszni, akik a megélhetésüket és a munkájukat vesztették el, de veszteség azoknak is vendégek voltak a különféle vendéglátóhelyeken.

A vállalkozókat közel három hónapja hitegetik valamiféle állami segítséggel, de közben még csak meg sem hallgattatott a másik fél, azaz a vendéglős szakma, mely nyilván tudna biztonságos megoldásokat, hogy legalább részlegesen, nyitva tarthassanak, hogy legalább a rezsit ki tudják termelni.  

Az a polgári engedetlenség, ami most keresi megnyilvánulási lehetőségeit, a minden mindegy alapon történő nyitásban, a Hősök terére tervezett tüntetéssel, is annak az eredménye, hogy a kormány az érintettek javaslatait vagy meg se hallgatja, vagy lesöpörte az asztalról, annak ellenére, hogy több mint százezer ember munkahelyéről van szó. És persze arról a több millió emberről, akiknek a mindennapi örömforrás a különféle vendéglátóhelyek látogatása.

Ha most mégis inkább azt javaslom, hogy ne nyissanak ki „csak azért is”, annak egyetlen oka, hogy a különleges jogrend miatt, a kiszabható pénzbüntetés és a szakmából való kizárás miatt, az elérhető eredmény, nincs arányban az elszenvedhető vesztességgel, még akkor se, ha a csőd árnyéka már rávetült üzletünkre.

A vendéglátósok panasza alig néhány napja kapott nagyobb nyilvánosságot és talán, ha még több ember csatlakozik a tiltakozáshoz, nem csak a tartozását egyenlíti ki a kormány, de talán enged a teljeskörű tiltásból is, még a tavasz beköszönte előtt.